Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

Végrehajtás ingóságokra. 1143. 855 vényi engedményből az folyik, hogy ebben az esetben a betéti követelés hitelezőjének helyébe a kirendelt ügygondnok lépett s ez mindazokat a feltételeket köteles volt teljesíteni, amelyek mellett az eredeti hitelező a betéti összeget felvehette, tehát a betéti könyv értékpapír voltára való tekintettel köteles lett volna azt a takarékpénztárnak bemutatni s a takarékpénztár minden másokra hárulható joghátrány elkerülése céljából csak ennek ellenében fizethetett volna. Mindezt azonban pótolja az, hogy a takarékpénztár a pénzt bírói letétbe helyezés céljából adta át az ügygondnoknak s ezzel a bíróságra bízta, hogy az ellentétes érdekű felek közül kinek utalja ki, esetleg azokat perre utasítsa. K. Az irányadó tényállás szerint K. Hugónak az alperessel szemben fennálló; s a takarékbetéti könyvön alapuló követelését K. Sámuelné végrehajtatónak K. Hugó végrehajtást szenvedő elleni végrehajtási ügyében a kiküldött bírósági végrehajtó jogerősen lefoglalta. A letiltási rendelvényre az alperes nyilatkozván, közölte a bírósági végrehajtóval azt is, hogy a követelésre K. Hugóné szintén igényt tart. Ezt követőiig a végrehajtás foganatosítására illetékes járásbíróság a követelés behajtására ügygondnokot rendelt ki. Miután az ügygondnok nála jelentkezett, az alperes a betéti összegből a lefoglalt rész. ennek kamatai és a költségek lejében 5307 P (>9 fillért az ügygondnoknak kifizetett azzal, hogy azt helyezze bírói letétbe, s az ügygondnokkal közölte, hogy a takarékbetétre K. Hugóné ugyancsak igényt tart. Az ügygondnok aztán a neki kifizetett összeget bírói letétbe helyezte. Az elsőbíróság tényként még azt is megállapította, hogy a takarékbeléti könyv úgynevezett „fenntartással" kiállított könyv volt s felvételre jogosítottként K. Hugó. a felperes férje volt megnevezve. Az elsőbíróságnak ezt a ténymegállapítását fellebbezésében a felperes kifejezetten elfogadta, keresetében lényegileg ugyanezt adta elő, tehát a fellebbezési bíróság részéről átvett e ténymegállapítás ellen irányuló felülvizsgálati támadása alaptalan. Ha pedig a takarékbetéti könyv „fenntartással'" volt kiállítva, s felvételre jogosítottként K. Hugó volt megnevezve, úgy kétségtelen, hogy a személyes felvétel joga K. Hugó betevő részére világosan fenn volt tartva. A fellebbezési bíróságnak az elsőbíróság ítéletéből átvett ez a jogi következtetése ennélfogva nem jogszabálysértő. Hogy a követelés lefoglalása szabályszerű volt-e. azzal a m. kir. Kúria nem tartotta szükségesnek foglalkozni, mert ha a foglalás megtörtént, jogérőre emelkedett, s a végrehajtástszenvedő adósa letiltási rendelvényt kapott, a foglalás törvényszerűségét ő nem vizsgálhatta, hanem a letiltás következményekép köteles volt akként eljárni, amint azt a végrehajtási eljárás megfelelő rendelkezései előírják. A követelés esedékessé válása után tartozott tehát a lefoglalt összeget bírói letétbe helyezni. ÍV. elj. 82. §.) Helyes ugyanis a fellebbezési bíróság jogi álláspontja, hogy a követelés behajtására ügygondnok kirendelése, s az ügygondnoknak a követelés kifi-