Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Végrehajtás ingóságokra. 1139—40—41. — 853 nek és a méltányosságnak kell érvényesülnie, ennélfogva az, akit valamely jog megillet, pusztán ezáltal nem tekinthető jogának olyan módon való gyakorlására feljogosítottnak, hogy ezzel a kötelezettnek a kikényszerített jog gyakorlása útján elérhető előnnyel arányban nem álló károsodását idézze elő. A jognak ilyen módon való gyakorlása ugyanis a joggal való viszszaélés tekintete alá esik, amely bírói jogvédelemben nem részesíthető és amellyel a kötelezett félnek okozott kárért a jogával visszaélő fél felelősséggel tartozik. A jogosított felet a kártérítési kötelezettség alól nem mentesíti az a tény, hogy jogát bírói határozat alapján gyakorolja, mert a bírói határozatnak minden jogos érdek nélkül, kizárólag a kötelezett fél megkárosítása céljából kieszközlése ugyancsak a joggal való visszaélésnek minősül. K. (.. Mint a fejben I. a....) Az üzem fenntartásának előfeltétele azonban az üzemi költségeknek, nevezetesen a gyógyszertál- helyiségeinek bérével, a személyzet illetményével, a felhasznált gyógyszerek pótlásával, az üzem után kivetett közterhek kifizetésével stb. felmerülő kiadások fedezése. Ezek a költségek a zárlatot kérő érdekélten a zárlati jövedelem előállítására, tehát a zárlat céljának a megvalósítására szolgálnak és mint ilyenek a zárlati költségek fogalma alá esnek. (... Mint a fejben II. a. . . .) A fellebbezési bíróság ítéletében megállapított és támadás hiányában a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a zárlati bíróság azonban a zárgondnokot azzal a kérésével, hogy a zárlatot kérőt kötelezze az üzem fenntartásához szükséges költségek előlegezésére: jogerősen elutasította. Az üzem fenntartásához nélkülözhetetlen és az üzem jövedelméből nem fedezhető költségek összegének bírói megállapítása és a zárlatot kérőnek a költségek előlegezésére a zárlati bíróság részéről való kötelezése hiányában a zárlatot kérőnek az a magatartása, hogy a zárgondnok felhívására ezeket a költségeket nem előlegezte: egymagában nem minősíthető olyan magatartásnak, amely kártérítési kötelezettsége megállapításának alapjául szolgálhatna. A fellebbezési bíróságnak a felperes erre alapított kereseti igényét elutasító döntése ennélfogva nem sért jogszabályt. A felperes azonban kártérítési igényét nemcsak a zárlati költségek előlegezésének az elmulasztására, hanem az alperesnek arra a magatartására is alapította, hogy a zárlat fenntartásához a zárgondnoki jelentésekből ismert annak a ténynek ellenérc is ragaszkodik, hogy a gyógyszertár üzemének jövedelméből a saját követelésének a törlesztésére mi sem jut, sőt a jövedelem a zárlati költségeket sem fedezi és így a zárlat fenntartásával jogi érdek nélkül már eddig is jelentékeny többletköltséget okozott. Alperesnek ezzel a magatartásával •— a felperes előadása szerint — nyilván az a célja, hogy a felperest anyagi romlásba döntse. Ezt a tényállítását az alperes ügyvezető igazgatójának: S. Gézának dr. K. Ferdinánd és dr. K. Ferenc tanúk előtt tett