Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Zsidó ügyek. -íí. — t •<i azért használja, mert a bíróságnak a házasságkötés után most, tehát öl van időpontban kell az abból származó gyermekeket minősítenie, amikor azok egy része esetleg már meg is született, másik része pedig ezután fog esetleg megszületni. A „született vagy születendő gyermekek" kifejezéssel tehát a törvény csak azt akarja kimondani, hogy a bíróságnak a házasságból származható valamennyi gyermek jogállását kell vizsgálni, akár megszülettek már, akár ezután fognak a világra jönni s így ennek a kifejezésnek nem lehet olyan értelmet tulajdonítani, mintha a törvény az ügy elbírálásakor fennálló állapotok alapulvételével kívánná a gyermekek jogállását szabályozni. Hogy a törvény helyes értelme valóban csak ez lehet, azt a következőkkel lehet megvilágítani: Két izraelita vallású egyén az 1910. évben házasságot kötött. A nevezettek az 1918. évben áttértek a keresztény vallásra. Áttérésük után egy gyermekük született, aki születésétől kezdve a keresztény hitfelekezet tagja. A szülök most tanúsítványt kérnek, igazolván, hogy mindkettőjük zsidó felmenői 1849. évi január 1. előtt Magyarország területén születtek. Eme tényállás mellett kétségtelen, hogy a szülőknek az 1. §. harmadik bekezdésének a) pontja alapján tanúsítványra igényük van, kérdéses azonban, hogy a b) pont alá vonhatók-e? Ha a kérdés eldöntésénél a jelenlegi állapotokat vesszük irányadóul, mindkét egyént a b) pont alá eső nemzsidónak kell tekinteni, mert az ;tl pont szerint egyiket sem lehet zsidónak tekinteni és mert a házasságkötés 1939. évi január 1. előtt történt s végül mert a született és születendő gyermekeik közül egyik sem zsidó a törvény értelmében. Ha azonban áttérés ik előtt is született volna gyermekük, akkor már nem lennének a b) pont alá vonhatók, mert az áttérésük előtt született gyermekük az izraelita hitiele kezet tagja lenne s így a b) pontnak a gyermekekre vonatkozó feltétele hiányoznék. Az az álláspont tehát, amely szerint a jelenlegi állapotokat kell irányadóul venni, oda vezetne, hogy a minősítendő személyek jogállása attól függne, hogy született-e gyermekük az áttérés előtt vagy nem. Ha született, csak korlátozott, míg ha nem született, korlátlan jogú nemzsidókká kellene őket minősíteni. Már maga ez a körülmény arra mutat, hogy az említett álláspont aligha felel meg a törvény célának, de a visszaélésekre is tág teret nyújtana, mert arra ösztönözné a tanúsítvány kérőket, hogy hallgassák'és tagadják le az áttérés előtt született gyermekeik létezését. Ha ellenben a házasságkötés időpontjában fennállott állapotok figyelembe vételével vizsgáljak a fentebb említett esetet, a minősítés nem függ semmiféle esetlegességtől, kizár minden visszaélést és a törvény céljának és szellemének is megfelelő lesz. Az említett egyéneket ugyanis, mivel a házasságkötéskor még izraeliták voltak, nem lehet a b) pont alá vonni, mert házasságuk zsidók közötti házasság volt és mert ebből a házasságból születendő gyermekeket is zsidóknak teli tekinteni, bármikor születtek is.