Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Közigazgatási jog. — rint az egyébként zsidónak tekintendő személy a saját ténye folytán válhatik nem zsidóvá. Annak, aki származása alapján a második bekezdés értelmében tekinthető nem zsidónak, redszerint nincs szüksége arra, hogy a b) pont alapján kérjen zsidónak nem tekintendő voltáról tanúsítványt s így gyakorlatilag a b) pont alkalmazása szempontjából csak azok az esetek jöhetnék figyelembe: 1. amikor a tanúsítványt kérő egyedül azon az alapon minősíthető nem zsidóvá, hogy zsidónak nem tekintendő személlyel kötött házasságot, 2. vagy, amikor az a) pont alá tartozó, de a hatodik bekezdés szerint korlátozás alá eső nem zsidó, házassága alapján kíván a b) pont szerinti korlátlan jogú nem zsidóvá átminősíttetni; vagy 3. amikor a d) pont alá tartozó, korlátozott jogú nem zsidó akarja ugyanezt a célt elérni. Az 1. §. harmadik bekezdésének b) pontja tehát a gyakorlatban csak az 1—3. alatt említett személyek ügyeiben nyerhet alkalmazást. Mind a három esetbeji a b) pont alkalmazhatósága tekintetében az első törvényes előfeltétel az, hogy a tanúsítványt kérő zsidónak nem tekin tendő személlyel kötött legyen 1939. évi január 1. napja előtt házasságot. Az, aki az izraelita hitfelekezet tagja, a törvény első bekezdése szerint zsidó. Aki tehát ilyen személlyel köt házasságot, arról nem lehet azt mondani, hogy zsidónak nem tekintendő személlyel lépett házassági viszonyba. Ebből pedig okszerűleg következik, hogy annak á személynek, akivet a tanúsítványt kérő házasságra lépett, a házasságkötés időpontjában már nem zsidónak kell lennie. A később beállott változások a h) pont alkalma zásánál figyelembe nem vehetők. Ennélfogva azl a kérdést, hogy nem zsidó személlyel törtónt-e a házasságkötés, mindenkor a házasságkötés időpontjában fennállott állapotok alapján kell eldönteni. A b) pont alkalmazhatóságának második törvényes előfeltétele hogy a házasságból származó gyermekek közül egyiket se kelljen zsidónak tekinteni. A gyermekeket illetőkig lehetséges, — ha vegyesházasság történt, 1 —• hogy a házasságból származó gyermekek az 1. §. második bekezdésének valamelyik pontja alapján minősíthetők nem zsidókká. Ebben az esetben tehát a második bekezdés rendelkezései lehelnek csak az irányadók. Ellenben, ha a gyermekek minősítése csak azon az alapon történhetik hogy a harmadik bekezdés szerint zsidónak nem tekinthető szülők ivadékai-e, a minősítésnél a házasságkötés időpontjában fennállott állapotokra kell visszamenni, vagyis azt kell vizsgálat tárgyává tenni, hogy a házasságkötés időpontjáról a jövőbe nézve, a házasságból születendő gyermekek a törvény értelmében zsidók lesznek-e vagy sem. A b) pont ugyan született vagy születendő gyermekekről tesz említést, ami ellentétben állónak látszik a fenti megállapítással, ámde valójában nincs ellentét a törvény és a fenti megállapítás között. A törvény ugyanis a „született vagy születendő gyermekek" kifejezési