Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Zsidó ügyek. 43—44. — 2« telenül fennáll a szakasz harmadik bekezdésének c) pontjában írt kivétel és pedig felmenőinek, helyesebben szüleinek nemzsidó volta folytán. Ezzel ellentétben azonban nincs jogalapja annak a felfogásnak, amely szerint az ilyen egyént azért nem lehetne nem-zsidónak tekinteni, vagyis — pozitív fogalmazással — azért kellene zsidónak tekinteni, mert ő — mint „őskeresztény" származású egyén — nem vonható a két szakaszbekezdés kivételei sorába és így nincs alap arra, hogy vele szemben a c) pont alkalmaztassák. A (3) bekezdés ugyanis szintén az első bekezdés általános szabálya alóli kivételeket sorolván fel, mi alap sincs arra, hogy a c) pont alatti kivételt éppen az első bekezdés körébe tartozó egyénre (ivadékra) nézve ne alkamazzuk. Az ezzel ellenkező felfogás alátámasztására rendszerint használt és hangsúlyozott az a felfogás és érv, mintha a harmadik bekezdés csak a „teljes" zsidókra vonatkoznék, indokolatlan kategorizálásnak hat. A. jogszabály egyetlen rendelkezése sem jogosít fel ugyanis erre a megkülönböztetésre. Ezek után még az a kérdés döntendő el, hogy a jelzett esetben' melyik az a határnap, ameddig a keresztény hitfelekezet kebelébe való visszatérés „kellő időben" történtnek tekinthető? Helyes jogmagyarázat mellett határnapul csak a törvény hatálybalépése, tehát az 1939. évi május hó 5. napja szolgálhat. A törvény hatálybalépését követően is izraelita hitvallásban élőknek nemzsidókként leendő elismerését ugyanis már semmiféle jogszabály nem teszi lehetővé. (Kb. 14. számú jogegységi megállapodása. — 1940. V. — Kod. 1940. évi 2. f. 36.) 44. 1939: IV. tc. 1. §. 3. bek. b) pont. — Az 1939: IV. tc. 1. §-a, 3. bekezdésének b) pontja alkalmazhatósága szempontjából annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy a minősítendő személy zsidónak nem tekintendő személlyel kötött-e házasságot, mindenkor a házasságkötés időpontjában fennállott állapotok az irányadók. Ama további kérdés elbírálásánál azonban, hogy a házasságból született vagy születendő gyermekeket zsidónak kell-e tekinteni: 1. abban az esetben, ha a gyermekek az 1. §. 2. bekezdésének valamelyik rendelkezése alá vonhatók, az illető rendelkezésben foglaltakat; 2. ha azonban a második bekezdés alkalmazására lehetőség nincs, szintén a házasságkötéskor fennállott állapotokat kell irányadóul venni. Kb. Az 1939 : IV. tc. 1. §-ának első bekezdése meghatározza azt, hogy kiket kell zsidónak tekinteni, a második és harmadik bekezdése pedig megjelöli, hogy az egyébként az első bekezdés alá eső személyek közül kik azok, akiket nem lehet zsidónak tekinteni. Ha a második és harmadik bekezdésben íoglalt eseteket vizsgáljuk, úgy találjnk, hogy az egyébként zsidónak tekintendő személy vagy származása, vagy saját ténye folytán válhatik nem zsidóvá. A származásra vannak ugyanis alapítva a második bekezdés 1—3. pontjai, valamint a harmadik bekezdés c) és d) pontjai. Ellenben a harmadik bekezdés a) és b) pontja s*s-