Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

24 — Közigazgatási jog. — A jogszabály tehát a folytatólagos ápolásnak részletekre tagozódása esitéri külön intézkedést nem tesz. Mivel azonban azt mondja ki, hogy az ápolást teljesítő „kórháznak" egynapi ápolási költség, illetőleg táppénz nem jár, ebből okszerűleg következik, hogy ha az ápolás több kórházban folyt le, min den egyes kórháznak egynapi ápolási költséggel (táppénz összegével) kevesebb jár. A biztosító intézet részére tehát a kedvezményt a jogszabály a tagozódott ápolás minden részlete után biztosítja. Erre utal a jogszabály célzata (legis ratio) is. A cél ugyanis annak a körülménynek a figyelembe vétele és értékelése volt, hogy az ápolt a felvétel és elbocsátás napjain nem egész-, hanem csak töredék-napi ápolásban részesül, ami az ápolás valóságos költségeit is csökkenti. Az ápolási költségek ilyen csökkenése pedig annyiszor áll elő, ahányszor a felvétel és elbocsátás ismétlődött. Nyilvánvaló ebből, hogy ahány felvétel és elbocsátás történik, annyiszor illeti meg az intézetet az a kedvezmény, hogy az utolsó napért fizetni nem tartozik. (Kb. ált. közigazgatási osztályának 11. sz. jogegységi megállapodása. 1939. XII. — Kod. 1940. év 1. f. 6.) Vallási ügyek. 39. 1868: LIII. tc. 1—8. §. — Izraelita szülők gyermekei megkeresztelésének érvénye. Bm. Az 1868 : LIII. tc. 1—8. §-aiban foglalt rendelkezések hatályát, amelyek az áttérés szabadságát, érvényességének feltételeit és alakszerűségeit csupán a bevett keresztény vallásfelekezetek közötti viszonyban szaba lyozták, az 1895 : XLIII. tc. 22. §-a minden bevett vallásfelekezetre kiterjesztette. Az izraelita vallásfelekezetre nézve ezek a jogszabályok annak kö vetkeztében léptek hatályba, hogy az 1894 : XLII. tc. 1. §-a az izraelita felekezetet törvényesen bevett vallásfelekezetté nyilvánította. Ez a törvény az 1895. évi november hó 2-án lépett hatályba. Ezt az időpontot megelőző időben egyáltalában nem volt törvényben szabályozva az az eljárás, amelyet az izraelita vallásról a bevett keresztény vallások egyikére áttérés esetében követni kellett. A tényleges állapot az volt, hogy az izraelita vallású egyént akármelyik bevett keresztény vallásfelekezet minden további feltétel nélkül bármikor felvehette kötelékébe azzal, hogy megkeresztelte. Ez az állapot megfelel annak, hogy az izraelita vallásfelekezet, ámbár számos közjogi kiváltságot élvezett, az 1895 : XLII. törvénycikk hatálybalépését megelőző időben törvényesen elismerve sem volt, tehát közjogi állására nézve csupán tűrt vallásnak minősült. Az izraelita vallásfelekezet csupán annyiban részesült védelemben kö vetőinek keresztény vallásra áttérílése ellen, hogy a XVIII. század végéről származó királyi rendeletek állottak fenn, amelyek az izraelita szülőktől származó kiskorúak megkeresztelését korlátozták. A gyakorlatban azonban még ezek a korlátozó rendelkezések is igen gyakori esetben nem érvényesültek. E királyi rendeletek egyike az 1799 szeptember 17-én 21.703. szám