Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

176 — Büntetőjog — A 136.072/1925. B. M. sz. rendelet (Rendeletek Tára 1925. évi 325. oldal) értelmében ugyanis ahban az esetben, ha a rágalmazás, vagy becsületsértés az egész rendőrség ellen követtetett el, a felhatalmazást, illetve magánindítványt a belügyminiszter adja meg. A kir. bíróságokkal kapcsolatban ezt a kérdést a Kúria hasonló értelemben döntötte el (B. I. 296/1931. sz. jogegységi határozat), amikor kimondta, hogy a bíróságok sérelmére elkövetett közönséges becsületsértés esetében a magánindítvány előterjesztésére az igazságügyminiszter jogosult, továbbá, hogy a Btk. 112. §-ában említett három hónapi batáridőt attól a naptól kell számítani, amelyen a bűncselekmény és annak elkövetője az igazságügyminiszternek tudomására jutott. A magánindítvány tételére jogosult személy a belügyminiszter volt s az indítványt a tudomásszerzés napjától számított három havi határidő alatt terjesztette elő. Minthogy pedig a belügyminiszter a vádlott által a rendőrség sérelmére elkövetett rágalmazás vétségéről a rendőrség főkapitányának a belügyminisztériumban 1938 június hó 11. napján iktatott jelentéséből szerzett tudomást, a magánindítvány előterjesztésének határideje 1938 szeptember hó 11. napján járt le, ennélfogva az ügyészséghez 1938 augusztus hó 31. napján érkezett magánindítvány kellő időben terjesztetett elő. (1939. XII. 15. B. I. 5134/1939.) 482. Bv. 2. §. 1. bek. és Btk. 175. §. elkülönítése.— A hatóság- elleni erőszak a törvényes hatóságok eljárásának a jogtalan erő kényszere alá helyezésében áll, tehát elsősorban a közrendet sérti; a magánosok elleni erőszak közvetlenül az egyesek személye és vagyona ellen irányul. K. Megfelel a törvénynek az ítélőtábla az a jogi döntése, hogy mivel a vádlottalcból és felderítetlen társaikból álló csoport a politikus és kísérete, köztük a rendőrhatóság tagja ellen irányuló erőszak és bántalmazás célzatával jelent meg a tett helyén, ezzel már megvalósította az 1914:XL. tc. 2. §. 1. bekezdésében meghatározott bűntett tényálladékát, minthogy az ily célból való csoportosulás egymagában, tehát az erőszak tényleges kifejtése nélkül is kimeríti e bűntett alkotó elemeit. Az ezt meghaladó erőszakos cselekedet, vagyis a tömeges tojásdobálás pedig eléri az erőszakaak azt a fokát, mely alkalmas arra, hogy azokat, akik ellen irányul, a szabad mozgásban és tevékenységben akadályozza. De törvényszerű az anyagi halmazat megállapítása is, mert habár ezeket a bűncselekményeket ugyanama csoport tagjai, ugyanegy alkalommal, ugyanama módon, a cselekményeknek egymással való szoros kapcsolatában követték is el, mégis két egymástól különálló .s nem azonos Jogtárgyú büntetendő tényálladék valósult meg. Amig ugyanis a hatóság elleni erőszak a törvényes hatóságok eljárásának a jogtalan erő kényszere alá helyezésében áll, tehát elsősorban a közrendet sérti, addig a magánosok elleni erőszak közvetlenül az egyesek személye és vagyona ellen irányul. Az ítélőtábla csupán abban tévedett, hogy a magánosok ellen való erőszak bűntettét e bűncselekmény kísérletének minősítette, jóllehet a dobálással az erőszak befejeztetett; perorvoslat hiányában azonban a Kúria csupán ennek megállapítására szorítkozott.