Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Valóság bizonyítása sajtóügyben. Perorvoslatra jogosultak 175 hatásköre sajtóügyben. Becsületsértés, rágalmazás. A78—481. — séget megállapító és felmentő ítéletet hozott. Külön felmentés helyett csupán az ítélet indokolásában kellett volna kimondani, hogy az elsőfokú bíróság vádlott bűnösségének az egyik cikk miatt való megállapítását mellőzte. MinlIhogy azonban ez a szabálytalanság az elsőfokú bírói ítélet rendelkező részét érthetetlenné nem teszi, — a Kúria a szabálytalanság megállapításán túlmenő intézkedést szükségesnek nem tartott. (19:59. VI. 27. B. I. 1722/19.39.1 3. A becsület védelméről szóló 1914:XLI. tc. (Bv.) 480. Bv. 1., 2. §. — Ugyanazon alkalommal, ugyanama személy ellen tett becsületsértő kijelentés a súlyosabb beszámítás alá eső rágalmazás vétségébe beleolvad s így anyagi halmazat megállapításának helye nincs. — J. E. K. A jogerős ítélet két irányban törvénysértő. Törvénysértő, hogy a járásbíróság a rágalmazás vétsége mellett a becsületsértés vétségét is megállapította, noha ugyanazon alkalommal, ugyanama személy ellen tett becsületsértő kijelentés a súlyosabb beszámítás alá eső rágalmazás vétségébe beleolvad s így anyagi halmazat megállapításának helye nincs. ÍB. H. T. IV. 297.) Megsértette továbbá a kir. járásbíróság a törvényt akkor is, amidőn a vádlottra kiszabott pénzbüntetés végrehajtását a Bn. 1. §-a alapján felfüggesztette, noha ez a vádlott a beszerzett adatok és a vádlott beismerése szerint tíz éven belül ismételten volt fogházbüntetésre ítélve és így a Bn. 2. §. 2. pontja szerint a büntetés végrehajtásának felfüggesztését kizáró ok volt megállapítható. (1939. X. 27. B. I. 3474/1939.) 481. Bv. 1. §., 9. §., Btk. 112. §. — Az egész rendőrség sérelmére elkövetett rágalmazás felhatalmazásra hivatalból üldözendő cselekmény; a felhatalmazást a belügyminiszter adja meg. — A rendőrség sérelmére elkövetett közönséges becsületsértés magánindítványi cselekmény, a magánindítványra a belügyminiszter jogosult. — J. E. K. A tényállítás valósága esetén a rendőrség lagjai ellen bűnvádi és fegyelmi eljárás megindítására lehet alkalmas, a rágalmazás tehát a Bv. 9 S. alapján felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás. Törvénysértő tehát a járásbíróság intézkedése, amellyel az e tárgyban való ítélkezést saját hatáskörébe vonta, mert a felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétsége a Bp. 17. §. 4. pontja értelmében a törvényszék hatáskörébe van utalva. Ezért a jogegységi tanács a törvénysértés megállapítása mellett az ügyet az illetékes bíróság elé utalta. Megemlíti a jogegységi tanács, hogy törvénysértő volt az ítéletnek az a része is, amellyel a vádlottat azért mentette fel, mert a magánindítványt is magábanfoglaló felhatalmazást az államrendőrség a Btk. 112. §-ában meghatározott három hónapi határidő eltelte után terjesztette elő. Eszerint pedig a magánindítvány elkésett.