Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

170 — Büntetőjog — A kifejtettek szerint öt emiatt a közhivatalnoki tevékenységből folyó feleletmentesség sem illeti meg, — s kijelentéseinek büntetőjogi következményei alól csak úgy szabadulhatott volna, ha állításának valóságát sikerült volna bizonyítania. Ez azonban a fentebb kifejtettek szerint nem következett be. (1939. V. 15.) 474. Btk. 461., 462. §., 1881: XVII. tc. 95. §. — Hivatali sikkasztást követ el a csőatömeggondnok, aki a kezeihez a csődtömeg- részére befolyt összeget jogtalanul a maga céljaira fordítja. K. — Vádlottnak, mint jogtudó egyénnek tudnia kellett, hogy a csődtömeggondnokot a kezeihez a csődtömegbe tartozóan befolyt összegekre megtartási jog nem illeti, s abból a megállapítandó díjai és készkiadásai fedezésére szolgáló előleget csak akkor kaphat, ha a csődválasztmány a Cst. 171. §-ához képest ilyet részére kiutal, a kéznél levő egyéb összegeket csak a Cst. 154. §-a értelmében a csődválasztmány határozatának megfelelően gyümölcsözöleg tartozott volna elhelyezni. Nem hivatkozhatik sikerrel a vádlott jóhiszeműségére azzal kapcsolatban, hogy ügyvédtársai, a csődválasztmány tagjai, s ezek véleménye alapján maga is abban a meggyőződésben volt, hogy a kezeihez befolyt és saját céljaira fordított összeget megállapítandó tömeggondnoki díjai meghaladják s ezért megtarthatja a kezeihez befolyt összegeket. Vádlott tudta, hogy a megállapítandó díjai bíróilag lefoglaltattak; tudta azt, Logy a csődválasztmány épp ez okból nem utalványozott részére előleget. Ezek a körülmények, valamint az is, hogy a vádlott akkor kérte az előleg kiutalását, amikor a kezeihez befolyt összeget már teljes egészében a saját céljaira fordította, s tudta azt is, hogy eladósodott, teljesen vagyontalan lévén, az előre elköltött összeget az esetben, ha tömeggondnoki díja kisebb összegben állapíttatnék meg, nem áll majd módjában megtéríteni, — épp a vádlott rosszhiszemű eljárását bizonyítják, amelyet a vádlott meg tetőzött azzal is, hogy a tömeggondnoki tisztéről való lemondás után, ezt a körülményt elhallgatva, az egyes adósoktól fizetéseket fogadott el, s azokat ugyancsak saját céljaira fordította. A Cst. 95. §-a alapján bíróilag csődtömeggondnokká kinevezett vádlott közhivatalnoknak tekintendő. Ugyanis ahhoz, hogy valaki a Btkv. 461. §. értelmében közhivatalnoknak legyen tekinthető, két lényeges kellék szükséges és pedig az egyik a különös megbízatás ténye, a másik pedig az, hogy a hatóságilag megbízottnak az állam közigazgatási vagy igazság szolgáltatási teendőinek ellátása tétessék kötelességévé. Ez a két kellék pedig a vádlottal szemben fennáll, mert bíróilag neveztettet ki csődtömeggondnokká, másrészt a csődvagyon kezelése az állam igazságszolgáltatási teendőinek egy részét öleli fel. Vádlott ezen különös megbízatása körében a kezeihez a csődtömeg részére befolyt, s 2000 pengőt meg haladó összeget jogtalanul fordított saját céljaira. Cselekményét tehát az alsóbíróságok törvénysértés és jogi tévedés nélkül vonták a Btkv. 162. §-a második bekezdésében írt minősítés alá. (1940. III. 13).