Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

Hü — Büntetőjog. — Az Átv. 8. §-a alá eső cselekmény megvalósításához a vádlott által vitatott különös sértési célzat nem kell, hanem elég a sérétő kifejezés tudatos használata, ami a vádlottnál leltétlenül megvolt, mert a vádlottnak volt annyi belátása, amennyi a szóbanforgó éle' sértő tartalmának felfogásához kell. (1939. X. 12., BT. 3959/1939.) 434. Btk. 105. §. 2. p., 1930:111. tc. 58. §.; az 1939. évi június hó 26. napján kelt legfelsőbb kegyelmi elhatározás. — Az említett kegyelmi elhatározás nem terjed ki az 1938: XXXIV. törvénycikkel már megelőzőleg visszacsatolt, vagy az anyaország területétől soha el nem szakadt területekkel kapcsolatos hasonló kérdésekkel összefüggő bűncselekményre. K. A vádlottaknak magatartása hűtlenség, mert ezáltal az akkor még kűlhatalomként jelentkező ukrán állammal és annak fegyveres szervezetével érintkezésbe léplek acélból, hogy a külhatalmat a magyar állam területi épsége ellen irányuló ellenséges cselekményre bírják. Az 1939 június 26-án kelt legfelsőim elhatározás szerint kifejezetten és kizárólag a Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai, vagyis az 1939. é\i VI. törvénycikkel bekebelezett területek állami hovatartozandóságána'k kérdésével, ilktve az ebből támadt politikai feszültséggel kapcsolatban a legfelsőbb elhatározás kibocsátásáig elkövetelt bűncselekmény tettesei és részesei részesülnek kegyelemben. Ennek a kegyelemnek a hatálya tehát a már megelőzőleg visszacsatolt, vagy az anyaország területétől soha el nem szakadt lerületekkel kapcsolatos hasonló kérdésekkel összefüggő bűncselekményre nem terjed ki. Éspedig az 1938. évi XXXIV. törvénycikk szerint visszacsatolt felvidéki területre vonatkozó kérdésekkel kapcsolatos bűncselekményekre azért sem, mert erre nézve már az 1938. évi december hó 29-én kelt megelőző legfelsőbb elhatározás intézkedett. Z. község pedig ebbe az utóbbi csoportba tartozik, mert az úgynevezett Kárpátalját megelőzőleg került vissza a magyar államhoz. A vádlottak tehát az 1939 június 26-án kelt legfelsőbb elhatározás sze rint kegyelemben nem részesülnek még akkor sem, ha Z. község a visszatért Kárpátalja tőszomszédságában fekszik és lakosságának túlnyomó része ruszin anyanyelvű is, mert e körülményeknek nincs jelentőségük és szerepük annak megállapításánál, hogy a kegyelmi elhatározás alapján a vádlottak kegyelemben részesüllek-e? Kegyelem, továbbá más beszámítást kizáró, vagy büntethetőséget megszüntető ok hiányában tehát alapos a közvádló által a Bp. 385. §-ának 1. c) pontja alapján használt ama panasza, amellyel a vádlottak felmentését sérelmezi. Ezért a Kúria az elsőfokú híróságnak felmentő ítéletét megsemmisítve a vádlottaknak bűnösségét a vád szerint megállapította. A büntetés kiszabásánál súlyosbító körülményként mérlegelte, hogy a vádlottak válságos időben és közvetlenül azután lettek hálátlanok minden jogot biztosító hazájukhoz, amikor megelőzőleg elkövetett bűncselekményeik