Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Bűnhalmazat. A bűnvádi eljárás megindítását és a büntetés 1 41 végrehajtását kizáró okok. 434—436. — miatt reájuk váró büntetés alól az államtőnek kegyelmi elhatározása kövcN keztében szabadultak meg. Ennek ellenére a vádlottaknak fiatalabb korát, különösen pedig magatartásuknak félrevezetettségükben gyökerező voltát a Kúria olyan nyomatékos enybítő körülményeknek minősítette, amelyek a főbüntetés nemének rendkívüli módon való mérséklését tették indokolttá. (1939. X. 19., BT. 4421/1939 ) 435. Btk. 105. §. 3. p., 1931: XXXII. te, 4950 1931. M. E. sz. r. 1. §-a. — A mulasztási bűncselekményeknél az elévülés kezdő napja azt a napot követő nap, amely napon a vádlott kötelezettségének törvényes következmények nélkül eleget tehetett. K. A bejelentési kötelezettséget elsősorban a 4950/1931. I. M. sz. rendelet 1. §-a állapította meg s annak határidejét 1931 szeptember 30-ig szabta meg. Az 1931: XXXII. tc. e bejelentési kötelezettségre — a törvény kihirdetését követő naptól számított — 15 napra terjedő újabb határidőt állapította meg; e kötelezettség elmulasztásával járó büntetőjogi következményeket a hivatkozott törvény 2. §-nak első bekezdésében határozta meg. Az 1931: XXXII. tc.-et az 1941. évi dec. hó 25-én hirdették ki s így a vádlottnak a bejelentési legkésőbb 1932. évi január hó 9-én kellett volna megtennie. Ezt azonban elmulasztotta. A vádlott ellen az elsőbírói intézkedés az 1930. évi január hó 2 7-én, a vádirat kézbesítésének elrendelésével történt. Amiként ezt a B. I. 4265/1938. számú jogegységi határozat már kimondotta, a mulasztási bűncselekményeknél az elévülés kezdő napja azt a napot követő nap, amely napon a vádlott kötelezettségének törvényes következmények nélkül eleget teheted. Minthogy pedig az elévülésnek ekként számított kezdőnapjától, 1932. évi január hó 10-től vádlott ellen 1930. évi január hó 27-ig, tehát több mint három éven át bírói intézkedés nem történt, — ennélfogva a vádlott vétségi cselekménye a Btk. 106. §-a utolsó bekezdése szerint elévült. (1939. X. 27., BT. 4689/1939.) 436. Btk. 113. §. 3. bek. — Gondnokság alatt álló nagykorú siketnéma sértett helyett a magánindítvány előterjesztésére a gondnokságot gyakorló atya, mint törvényes képviselő jogosult. K. Az 1877: XX. tc. 40. §. 1. bek. szerint a gondnokság alá helyezendő, házassági közösségben nem lévő. nagykorú süketnéma elmebeteg gondnoksági elsősorban az atyát illeti. Ez a jogi álláspont jul érvényre - - az özvegy anyával kapcsolatban —> a Kúriának a Bhl. VI kötél 598. sz. a. közöli elvi határozatában is. Ezeken kívül az 1878: V. tc (Ötk.) --.mint az 1877. évi XX. tc.-nél későbbi keletű törvény — 113. S-ának 2. és 3. bekezdéséből is következik, hogy a gondnokság alatt lévő, vagy gondnokság alá helyezendő nagykorú helyett az indítványozás joga annak törvényes képviselőjét illeti. (1939. XII. 12.)