Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— A Közigazgatási Bíróság hatásköre. — — Végrehajtási ügyek. A22. — 131 orvoslása végett a „végrehajtást szenvedő" panasszal fordulhat a m. kir. adóhivatalhoz. A K. K. H. Ö. 59. §-ához fűzött végrehajtási utasítás 7. bekezdése szerint pedig, ha az igénylő azt vitatja, hogy a foglalás nem az adózó, hanem másnak a hátralékáért egyetemlegesen fizetésre nem kötelezett egyénnek a lakásán, illetőleg üzlethelyiségében, műhelyében, irodájában stb. történt, ebben az esetben a zár alól feloldás iránti kérelem nem az 59. §. alapján bírálandó el, hanem azt mint a végrehajtás elleni panaszt a 46. §. 2. bekezdése értelmében elbírálás végett a m. kir. adóhivatalnak kell kiadni. A K. K. H. Ö. 46. §. 2. bekezdésében foglalt „végrehajtást szenvedő" alatt e szakasznak szövegezésére, tartalmára és céljára tekintettel nemcsak az értendő, aki ellen a végrehajtás elrendeltetett és foganatosíttatott, hanem mindenki, ha a végrehajtás foganatosítása folytán bármilyen jogsérelmet szenvedett. Ekként pedig a végrehajtási panasz kiterjed mindazoknak a sérelmeknek az orvoslására, amelyek az 1881. évi LX. tc. rendszerében foganatosított végrehajtás során előterjesztéssel, felfolyamodással, a végrehajtás korlátozása, felfüggesztése és megszüntetése iránt indított keresetekkel orvosolhatók, sőt e panasszal orvosolhatók az elrendeléssel okozót sérelmek is. A K. K. H. Ü. 46. §. 2. bekezdésében foglalt végrehajtási panaszjog ilyen — helyes — értelmezése mellett tehát, végrehajtási panasszal élhet mindenki, akit a közadók módjára foganatosított végrehajtás során valamely jogsérelem ért. Viszont a fent kifejtettek alapján bírói útra tartozó igénykereseröl csak a K. K. H. Ü. 59. §. 2. bekezdésében foglalt kivételes esetben lehet szó. Az irányadó tényállás szerint a jelen ügyben az igénykereset, illetőleg a zárfeloldási kérelem alapjául nem a K. K. H. Ö. 59. §. 2. bekezdésében meghatározott kivételes eset szolgált, hanem az a körülmény, hogy a csődnyitás hatályának kezdete után a csődtömeghez tartozó ingóságok vétettek zár alá az 1881. évi XVII. tc. 12. §-ában foglalt tiltó rendelkezés ellenére. Nyilvánvaló tehát, hogy a jelen esetben nem a rendes bírói útra tartozó igénykereset feltételeinek, hanem a végrehajtási eljárásnál előfordult törvényellenességeknek, vagy szabályellenességeknek fennforgásáról van szó. Az ilyen törvényellenességek és szabályellentsségek a K. K. H. Ö. 46. §-ánnk 2. bekezdése alapján végrehajtási panasszal orvosolhatók. A végrehajtási panasz elbírálása pedig a K. K. H. Ö. 46. §. 2. bekezdése, 98. §-a, 101. §-ának 2. a) pontja értelmében kizárólag a közigazgatási hatóság, a 104. §. 4. b) pontja értelmében pedig végsőfokban a m. kir. Közigazgatási Bíróság hatáskörébe tartozik. (1940. máj. 20. — 1940. Hb. 6.) 422. K. K. H. ö. 46. §. 2. bek. — A végrehajtást szenvedőnek az a sérelme ugyanis, hogy az ellene foganatosított végrehajtás során olyan ingók és követelések foglaltattak, illetőleg tiltattak le, amelyek hitbizományi birtokosi minősége és a hitbizomány állagához tartozás folytán végrehajtás alá vonhatók nem voltak, nyilvánvalóan a végrehajtási eljárás törvényellenességének kérdésével azonos. Ilyen sérelem orvoslására irányuló kérelem pedig kétségkívül a végrehajtás törvényellenes9*