Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

124 — Hatásköri Bíróság határozata. — Kizárólag a községi bíróság előtt folyt ügyekben pedig az 1911. évi T. tc. (Pp.) 762. §-a és a 197.100/1914. B. M. számú rendelet 64. §-a értelmében ingókra a végrehajtás foganatosítása közadók mód'ára történik, tehát a vég rehajtás foganatosítását a közigazgatási hatóság teljesíti. A Pp. 758. §-ának utolsó bekezdése kimondja, hogy ez a szakasz nem zárja ki, hogy a felperes követelését a járásbíróság előtt fizetési meghagyás útján érvényesítse. Ezekre a törvényes rendelkezésekre tekintettel az 1930. évi XXXIV. tc. (Te.) életbelépéséig az a jogi helyzet alakult ki, hogy azokban az ügyekben, amelyek egyébként a Pp. 758. §-a értelmében a községi bíróság hatáskörébe tartoztak és fizetési meghagyás útján a kir. járásbíróság elé kerültek, a kir. járásbíróság által elrendelt végrehajtás foganatosítását a végrehajtató Kérelme alapján a közigazgatási hatóság is eszközölhette. Ezt a jogi helyzetet rögzítette le egyébként a m. kir. belügyminiszter a 99.368/1929. B. M. számú körrendeletében. Az 1930. évi XXXIV. tc. életbelépése után ez a jogi helyzet részben megváltozott. A hivatkozott törvény 65. §-a ugyanis kimondja, hogy: „a 25 pengőt meg nem haladó követelések tekintetében a végrehajtást a községi elöljáróság foganatosítja a közadók behajtásának szabályai szerint. A végrehajtó kérelmére ezekben az esetekben is bírói kiküldöttet kell kirendelni, azonban a végrehajtás foganatosítása körül felmerült költségekből a végrehajtást szenvedőt csak a bélyegköltség terheli." A törvény eme rendelkezésének, amely a 25 pengőt meg nem haladó követelések tekintetében a végrehajtásnak ingókra foganatosítását a községi elöljáróságra bízta, nyilvánvaló célja — amit e törvényszakasz bizottsági indokolása is megállapít — az volt, hogy a végrehajtási költségeket csökkentse és így ez a rendelkezés a végrehajtást szenvedő érdekeit kívánja szolgálni. Az említett rendelkezés tehát minden 25 pengőt meg nem haladó követelésre alkalmazandó, akármilyen ügyből ered is az. Nyilvánvaló ennélfogva — úgy a 65. §. célja, mint szövegezése szerint is — hogy nincs jelentősége annak, hogy a végrehajtó milyen összegű kövei élést érvényesített a bíróság előtt, hanem az az egyedüli döntő és lényeges körülmény a Te. 65. §-ának alkalmazásánál, hogy a végrehajtó 25 pengőnél nem magasabb összeg erejéig kívánja a végrehajtást foganatosítani. Ha tehát ez az összeg - a 49.000/1930. I. M. számú rendelet 19. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelő kiszámítás szerint — a 25 pengőt meg nem haladja, úgy a Te. 65. §. alkalmazásának helye van, tekintet nélkül arra, hogy ennél nagyobb összeg érvényesítése iránt indult meg az eljárás. A kifejtettek szerint tehát a jelenlegi jogi helyzet az, hogy a községi híróság hatásköréből ki néni vett ügyekben — amennyiben a Pp. 758. g. utolsó bekezdése alapján a kir. járásbíróság járt el — az általa ingókra 25 1ÜG pengő erejéig elrendelt végrehajtást rendszerint maga a kir. járdabíróság foganatosítja és a közigazgatási hatóság az ilyen ügyekben csak akkor járhat el, ha a végrehjtató ezt kifejezetten kéri.