Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

74 Pénzügyi jog. leges fizetés alatt nem egyedül a készpénzben történt fizetést kell érteni, hanem általában mindazokat a teljesítéseket, amelyeket a gazdasági élet tényleges fizetésnek minősít. A 14. §. (1) bekezdése ugyanis kifejezetten és első sorban a 11. §-ban említett kiadásokat jelöli meg. Hogy e kiadások megjelenési alakjukban milyenek lehetnek, arra pedig a 10. §. (1) bekezdése vezet rá. E törvényes rendelkezés szerint: az adóköteles jövedelem megállapításánál az adókötélesnek bármely forrásból eredő és akár tényleg befolyt, akár őt megillető pénzbeli vagy értékkel bíró bevételéből, a nyers bevételből kell kiindulni. A 10. §. (1) bekezdéséhez fűzött Utasítás (2) bekezdése részletezi is, hogy .,a legszorosabb értelemben kézhez vett pénzbevétellel azonos tekintet alá esik, ha az adóköteles követelését az adós váltóval egyenlítette ki, vagy ha a követelés a folyószámlán az ő javára íratott, úgyszintén bevételnek kell számítani azt is, ha az adósnak más személlyel szemben fennálló tartozása törlesztetik azzal az összeggel, amelyet különben meg kellett volna kapnia." A bíróság joggyakorlata az Utasítás nyújtotta eme értelmezést a 10. §. (í) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából elfogadta. Magától értetődik, hogy ugyanezen az alapon kell a kiadásokat is értelmezni. Kiadás tehát a legszorosabb értelemben vett készpénzkiadáson kívül — ha az adóköteles tartozását a hitelezőnek adott váltóval egyenlítette ki, vagy ha a tartozás folyószámlán a terhére íratott, vagy ha más személlyel szemben fennálló követelése egyenlíttetett ki azzal az összeggel, amelyet különben meg kellett volna fizetnie, stb. — szóval mindazoknak a gazdasági mozzanatoknak a negatívuma, amelyek positiv megjelenési alakjukban bevételnek számítanak. Ez magától értetődik és a gyakorlati életben nem vitás. De az adómérleget is csak a gazdasági mérleggel azonos elvek alapján lehet felállítani. Következik ez a 14. §. (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekből is, mert e rendelkezések kifejezetten a 11. §-ban felsorolt kiadásokra is vonatkoznak, amiből pedig következik, hogy a 14. §. tényleges fizetés alatt nem érthet .,készpénzfizetést" csupán, hanem minden olyan teljesítést, amely a készpénzfizetés gazdasági és jogi eredményével jár. Ha pedig ez a tényleges fizetés helyes értelme a 11. §. szempontjából, akkor ugyanez az értelem a 13. §. szempontjából sem vitatható el. Vagyis a 14. §. (1) bekezdésének szövege nem kizárja, hanem egyenesen támogatja a gazdasági életnek megfelelő azt a magyarázatot, hogy a 13. §. (1) bekezdésében említett „fizetett adóssági kamat" minden olyan teljesítés, amely által a kamat fejében fizetendő összeg a hitelező rendelkezése alá kerül, amely által a hitelező jövedelme a kamat fejében fizetendő összeggel növekszik. Kamatot fizet az adós a kamatoknak a tőkéhez való hozzászámítása útján is, mert jövedelmét apasztja az által, hogy adósságát növeli. A tiszta jövedelem ugyanis nem más, mint az év végén mutatkozó és az év elején