Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Jövedelem- és vagyonadó. 111. 75 meg volt vagyon közötti aktív különbözet. Ha a tartozás évközben nővekedik, a vagyon csökkenni fog és ez az eredmény a tiszta jövedelem öszszegét is apasztja. E vagyoncsökkenés, illetőleg jövedelemapadás pedig adóalapot nem képezhet, mert a jövedelemadó alapja a J. V. H. Ö. 8. §-ának (1) bekezdése szerint a tiszta jövedelem. A tőkésített kamatokat tehát le kell vonni és pedig annak az évnek a bevételéből, amely évben a tőkésítés az adózó fél jövedelmét csökkenti, amely évben ez a jövedelemcsökkenés az adózó fél gazdasági helyzetében észlelhető módon kifejezésre jut. A tőkésítést azonban hitelt érdemlő módon igazolni kell, mert csak az igazoltan fizetett adóssági kamatok hozhatók levonásba. Ilyen igazolás rendszerint csak akkor lehetséges, ha az adós és a hitelező szabályszerű könyveket vezet. A tőkéhez való hozzászámítás (tőkésítés) útján kiegyenlített kamatokat tehát le kell vonni akkor, ha az adózó fél igazolja azt, hogy a tőkésítés úgy az adós, valamint a hitelező könyveiben el van számolva. Le kell vonni azért, mert az adós és a hitelező között fennálló jogviszonyból következik, hogy az, ami a hitelezőnél kamatjövedelemként jelentkezik, az adósnál szükségképpen „fizetett" kamatot jelent és mint ilyen a J. V. H. ö. 13. §-ának (1) bekezdése alapján az összes jövedelemforrások jövedelmének együttes összegéből levonandó. (Közigazgatási Bíróság pénzügyi osztályának 312. számú jogegységi megállapodása. — 1938. évi december hó.. — Pod. 1938. évi 4. f. 89.) 111. J. V. H. ö. 57. §., K. K. H. Ö. 90. §. — A J. V. H. Ö. 57. §. (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy az adózó halála megszünteti az adókötelezettséget és a (2) bekezdés alapján utólag kivetett jövedelem- és vagyonadó a (3) bekezdés szerint a hagyatékot terheli, ezekre az adókra nézve nem szünteti meg az elhalt adózó háztartásához tartozott személyeknek a K. K. H. Ö. 00. §.-ának (2) bekezdés 1. pontján alapuló egyetemleges fizetési kötelezettségét. Kb. A J. V. H. Ö. 3. és 26. §-a a közös háztartást teszi meg a jövedelem- és vagyonadó alanyává mindarra a jövedelemre és vagyonra nézve, amely fölött a család feje rendelkezik. A jövedelemadó-alaptörvény (1909. évi X. t.-c.) indokolása szerint a közös háztartásban élő személyek együttes adóztatása a fokozatos jövedelemadónak szükségszerű követelménye, mert egyrészt nem hagyható figyelmen kívül a közös háztartásba tartozószemélyek gazdasági helyzetében rejlő fokozott teherviselő képesség, másrészt a család jövedelmének színleges felosztása meghiúsíthatná a fokozatos adóztatás megvalósítását. A K. K. H. Ö. 22. §-ának (1) bekezdés 4. pontja alapján a közös háztartásban élő és egy adóalanyt alkotó személyek terhére kivetett adókat a családfő számláján kell előírni. Az egyadóalanyiság okszerű következménye a K. K. H. ö. 90. §. (2)