Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Házadó. 68—70. 55 sakor irányadóul vett helyiségek számában, tehát lényegileg hiányzik az adótárgy egy része. Az épület (épületrész) nagyságának, a helyiségek számának, vagy rendeltetésének megállapítása nem jogkérdés, hanem kizárólag ténykérdés, amelyet helyszíni szemle útján pontosan el lehet dönteni. Ha a kivető hatóság ebben a tekintetben téved és a ténylegesnél nagyobb lakás — a létezőnél több helyiség — után veti ki a házadót, akkor ebből a cselekményből nem keletkezik vitás jogkérdés. Azért az hibás kiszámítás. Ellenben az, hogy a kivető hatóság jogosan minősített-e lakrésznek, vagy üzlethelyiségnek egy olyan helyiséget, amelyre nézve az adózó azt vitatja, hogy mellékhelyiség, már nem puszta ténykérdés, hanem jogkérdés, amelynek elbírálása a rendes jogorvoslati útra tartozik. Ehhez képest, ha nem valamely helyiség minősítésének vitás kérdéséről, hanem kizárólag a helyiségek számának téves megállapításáról, vagyis az adótárgy egy részének hiányáról van szó és csupán ez a tévedés okozta a haszonértéknek téves és az adózóra nézve sérelmes megállapítását, akkor ez a tévedés nem csupán a jogorvoslati eljárás, hanem a helyesbítési eljárás útján is kiküszöbölhető. Minthogy a K. K. H. Ö. 19. §-ának (2) bekezdése a helyesbítés kérelmezésének idejét kizárólag az elévülés határidejére korlátozza, azért erre nézve nincs befolyása annak a körülménynek, hogy az adótárgy téves megállapításán alapuló haszonértékről az adózót mikor milyen módon értesítették. Az adózó tehát az elévülési határidő letelte előtt kérheti a hibásan kiszámított adóalap és adó helyesbítését akkor is, ha őt az adókivetésről fizetési meghagyás útján értesítették, s a fizetési meghagyásban feltüntették azt. hogy a haszonértéket hány helyiség után állapították meg. Tehát az adózó a fizetési meghagyásból tudomást szerezhetett az adótárgy téves megállapításáról. A fizetési meghagyás kézbesítése ilyen esetben sem gátolja az adózót abban, hogy az így tévesen megállapított adóalap és az adó helyesbítését az elévülési idő letelte előtt eredményesen kérhesse. (Közigazgatási Bíróság pénzügyi osztályának 296. számú jogegységi megállapodása. — 1938. évi május hó. — Pod. 1938. évi 2. f. 30.) 69. H. H. Ö. 22. §. — Az átalakítási munkálatok alapján engedélyezett rendkívüli házadé-mentességet és a laküresedés, illetőleg bérbehajthatatlanság miatt a H. H. Ö. 22. §-án alapuló törlési igényt egymástól függetlenül kell elbírálni s így nincs helye annak, hogv az egyik címen már törölt házadóösszeg, a másik címen törölhető összegbe beszámíttassék; ez az adózó részére törvényileg biztosított törlési lehetőségeknek a korlátozását jelentené. (Kb. 12.115/1934. P. sz. — M. K. LVI. évf. 29—30.) 70, H. H. Ö. 22. §. 1. bek. 4. p. — A munkaadó vállalat részéről a munkásoknak bérfizetés nélkül átengedett lakások megüresedése esetében házadótörlésnek helye van.