Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Kereskedelmi ügyletek teljesítése. — 876. 597 Csak a telek egybehangzó akaratkijelentésében vagy ezzel egyenértékű ráutaló tényekben nyilvánuló megállapodáshoz fűzi a m. kir. Kúria állandó joggyakorlata azt a következményt, hogy a Kt. 326. §-ának 2. bekezdésében foglalt, dispozitiv jellegű jogszabály alkalmazása mellőzendő s a felek ügyleti megállapodásának kell érvényre jutnia. Ehhez kapcsolódik az állandó joggyakorlatban nyilvánuló az a további (... mint a fejben IV. a....). (P. VII. 367/1937., P. VII. 777/1937.) Mindkét esettől eltérően bírálandók el azonban azok az esetek, melyekben az értékállandóság biztosítása kérdésében nem jött ugyan létre sem kifejezett, sem hallgatag megállapodás, de a betétnek valóságos dollárokban való visszafizetése köttetett ki. (... Mint a fejben V. a....). Ez utóbbi eset áll fenn az itt elbírálandó perben is, ahol tehát figyelembe kell venni egyfelől azt, hogy a felek megállapodása az volt, hogy az alperes valóságos (effektív) dollár útján teljesítsen, másfelől azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank erre irányuló engedélyének hiányában ebben az esetben így mégsem teljesíthet és a dollárban való teljesítést nem is ajánlotta fel. Ennek pedig az anyagi jogszabályok szerint való következménye az, hogy az alperes csak pengő fizetése útján teljesíthet és hogy a felpereseknek a valóságos dollárok helyett azt az értéket kell megkapniok. melyhez akkor jutottak volna, ha ezeket a bankjegyeket valóságban megkapják, aminthogy a dollárbankjegyek az alperesre nézve is ugyanazt az értéket jelentik. Ezek szerint, minthogy a most fennálló szabályok értelmében a Magyar Nemzeti Bank, illetve a pénzintézetek a hozzájuk beszolgáltatott dollárbankjegyekért dolláronként 5 P 10 fillért fizetnek, a felperest a keresetben megjelölt 14.665.15 dollár fejében 74.792 ar. P 26 fillér illeti. Nem hozhatja fel ezekkel szemben sikerrel az alperes azt. hogy az anyagi jog helyes értelmezése szerint, pénztartozás teljesítésének kérdésében irányadó szabály az, hogy az adós azzal tartozik, amit igért s nem azzal, amit kapott. Ezt az értelmezést ugyanis irányadó elv gyanánt elfogadni annyi volna, mint a pénztartozást általában függetleníteni az annak elvállalása alapjául szolgáló gazdasági októl (causa) és általában az ügylet kötésének az ügyletértelmezés szempontjából fontos körülményeitől s kötelezettség alapjául magát a fizetési Ígéretet kellene tekinteni, ami pedig ellentétben állana a fennálló jogszabályokkal. Ezzel szemben az értékpapírokból eredő tartozást, melyet illetően csakugyan a papírban megtestesült kötelezettség tartalma az irányadó, kivételnek kell ugyan tekinteni, de itt sincs akadálya annak, hogy — amint az ebben az esetben is szabály gyanánt szolgál, — a felek egymás között való közvetlen viszonyában mindazok a körülmények, melyek jogaikat és kötelezettségeiket meghatározzák, az értékpapír tartalmán kívül is figyelembe vétessenek.