Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

598 Kereskedelmi jog. Nincs jelentősége ebben az esetben annak sem, hogy a fellebbezési' bíróság, mint lényegtelent, figyelmen kívül hagyta az alperesnek arra vonatkozó előadását, hogy a magyar pénzintézetek valóságos dollárban fizetett betétek útján keletkezett tartozásaik tekintetében milyen üzleti elvek szerint fedezték magukat. Az alperes ide vonatkozó perbeli előadásának bármily tüzetes vizsgálata ugyanis csak azoknak az üzleti elveknek s alkalmazásuknak felderítésére vezethetne, melyeket dollárban keletkezett tartozásai fedezésénél elhatároz és általában irányadónak tekint, de nem vezethetne oda, hogy az említett elvek alkalmazásának az üzletvitelben előálló valóságos eredménye is megállapítható legyen. Ennek az eredménynek feltárása nélkül pedig egyedül az üzleti elvek ismeretének még azoknak a peres kérdéseknek eldöntésénél sincs súlya, ahol a dollárkötelezettség fejében fizetendő pengőösszeg meghatározásánál a méltányosságnak szerepe van, annál kevésbbé lehet tehát ebben az esetben, ahol az alperesnek az effektív dollárban való fizetésre irányuló kikötés folytán azt az értéket kell megfizetnie, melyet a dollárért kapni lehet. Nem hozhatja fel az alperes ezekkel szemben sikerrel azt sem, hogy a dollár átértékelése a 300/1936. M. E. sz. rendelet szabályaival ellentétes és hogy ezek kizárják, hogy a Rt. 326. §-ának 2. bekezdése szerint meghatározásra kerülő követelés bármely fikcióval növeltessék. (... Mint a fejben IV. a....). Alaptalan végül az alperesnek az a panasza is, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy viszontkeresetével elutasította. Annak a kérelemnek ugyanis, hogy a felperesek a betéti könyvet abból a célból, hogy az alperes a követelést kiegyenlítse, letétbe helyezzék, ebben az esetben semmi az anyagi jog szabályain nyugvó alapja nincs, az pedig, hogy az alperes a felperesek dollárkövetelését a dollár napi jegyzése szerint való árfolyamon, kötelezettségét megszüntető módon ki nem egyenlítheti, a fentebb előadott indokokból kitűnik. A kir. Kúria a kifejtett indokok alapján a fellebbezési bíróság ítéletét az alpei-es felülvizsgálati kérelme folytán részben és akként változtatta meg, hogy a fizetendő tőke összegét 74.792 ar. P 26 fillérben állapította meg, egyebekben pedig az alperest felülvizsgálati kérelmével elutasította s a Pp. 543. §-ának ut. bek. alapján a megítélt összeghez arányosított felülvizsgálati eljárási költség viselésére is kötelezte. (1938. nov. 9. — P. VII. 4072/1938.) 877. Kt, 326. §. — Értékállandóság megóvását célzó dollárbetét pengőben lerovása. — Külföldi fizetési korlátozások. K. Az irányadó tényállás szerint a felperesek jogelőde, özv. M. Alfrédné 1929. évi október 12-én 50.000 pengőt fizetett le az alperesnél, ez pedig ennek az összegnek ellenértéke címén részére 8738.20 dollárt folyószámlán helyezett el, melyet „dollárbankjegyszámlá"-nak nevezett. A dollárbankjegyszámla tehát pengőösszeg befizetése útján keletkezett.