Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

tiészvény társaság. — 858—S59. 573 folyó kötelezettségei megsértésével a munkaadónak szándékosan okozott. A munkaadónak gondatlanságból okozott károk és egyéb követelések beszámítása azonban csak a szolgálati járandóság végrehajtás alá vonható része erejéig történhetik. K. I. (... Mint a fejben II. a....). IV. Az alperes a P. János I. és II. számlákon alapuló 469.819 pengő kárkövetelését arra alapította, hogy ezek a számlák az alperes banknak álnéven vezetett saját számlái voltak, amelyeken a felperes rendelkezésére saját részvényeit vásárolta és adta el és ebből kár származott. A Kt. 161. §-a tiltja, bogy a részvénytársaság — tőkeleszállítás esetét kivéve — saját részvényeit megszerezze. Az igazgatóság tagjai, ha ezt a határozatot meg nem tartják, a társaság hitelezőinek egyetemlegesen felelősek. A felperes az alperes részvénytársaság igazgatóságának és intézőbizottságának tagja volt és ezenkívül ügyvezető igazgatói minőségben az alperes szolgálatában is állott. Ezt a két minőségét nem lehet egymástól elválasztani, mert a saját részvények vételét, — amennyiben ez terhére megállapítható — nemcsak igazgatósági tagi minőségben, hanem egyúttal a szolgálati viszony keretében is végezte. (... Mint a fejben I. a ). Nem mentené a felperest az sem. ha a vételi intézkedéseket P. Ferenc elnök-vezérigazgatónak, mint fellebbvalójának rendelkezésére tette volna; mert a törvény rendelkezéseit az alkalmazott is köteles megtartani: annál inkább az az alkalmazott, akit erre, mint az igazgatóság tagját a törvény kifejezetten is kötelez. Nem helytálló tehát a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a felperes, mint P. Ferenc alárendeltje ez utóbbi rendelkezéseinek teljesítését meg nem tagadhatta. A felperes azonban azzal védekezett, hogy a P. János I. és II. néven vezetett számlák nem a bank, hanem P. Ferenc számlái voltak. A felperes felelősségének kérdése tehát ezen a ténykérdésen fordul meg. E részben azonban a fellebbezési bíróság ténymegállapítása önmagának ellent mond. Ezek az ellentmondó ténymegállapítások egymás mellett meg nem állhatnak és ezért ezekre nem lehet ítéletet alapítani. De a fellebbezési bíróság egyébként sem gondoskodott a tényállás kellő kiderítéséről és nem tett eleget mérlegelési és indokolási kötelezettségének. Minthogy pedig a tények megállapítása nélkül a beszámítás kérdése végeldöntésre nem alkalmas, és minthogy a beszámítani kívánt kárkövetelés a felperesnek az előző beszámítás után még fennmaradó 12.752 pengő 59 fillér tőkekövetelését meghaladja: az ítéletet abban a részében, amely felperes követelését 12.752 pengő 59 fillérben és kamatában megállapította, a Pp. 543. §-a értelmében fel kellett oldani. (1938. nov. 21. — P. II. 3377/1938.) — A határozat egyes részeit a Cst. 50. §-ánál közöljük.