Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

568 Kereskedelmi törvény. vagyonát elárverezték, cégét a cégjegyzékből törölték, annak jogi léte elenyészett és így lehetetlen, hogy az árverés megtörténte után mintegy félévvel az utóbbi társasággal szerződést köthessen már megszűnt üzemének átruházására. Ha pedig a kifejezett szerződés útján való átvétel már az említett két társaság között sem állapítható meg, a G. szerszámgyárral szemben sem lehet sikerrel vitatni, hogy az üzletnek reá való átszállása, a Sz.-i szerszámgyár kft. közbeiktatása mellett, kifejezett szerződési átruházás eredménye. Éppen ezért annak sincs a per elbírálásánál jelentősége, hogy G. Leó II. r. alperes akként nyilatkozott, hogy a G. szerszámgyár cégnek csendes társa. Ezekhez képest csak arról lehet szó, hogy mivel az 1908: LVII. t.-c. 3. §-a értelmében annak megállapításánál, hogy forog-e fenn üzletátruházó szerződés, az összes körülményeket figyelembe kell venni és ekként vizsgálni kell azt is, hogy vájjon nem a törvény kijátszása végett kerülték-e meg a törvényes formákat — nem észlelhetők-e ebben az esetben is oly körülmények, melyek arra mutatnak, hogy az előbbi társaság árverés útján való megszüntetése és az új társaság alakítása és folytatása csak az üzletátruházásra irányuló szerződés elpalástolására szolgált. A fellebbezési bíróság ebben a kérdésben elfoglalt álláspontjával sem sértette meg az anyagi jog szabályait. Itt ugyanis mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy a Cs. első sz.-i szerszámgyár r. t. kényszeregyességi eljárást folytatott le, amelynek során az 1410/1926. M. E. sz. rendelet 31. §-a értelmében kereskedelmi üzletét átruházhatta volna anélkül, hogy az 1908 : LVII. t.-c. 1. §-ában foglalt következmények beálltak volna, tehát nem tehető fel, hogy utóbb tilos úton kívánta elérni azt, amit előbb megengedett úton is elérhetett volna. Ettől eltekintve ahhoz, hogy megállapíttassék az érdekelt feleknek az az akarata, hogy kifejezett szerződés nem létében is az üzletátruházást, vagyis azt szándékolták, hogy az utóbb keletkezett társaság, nevezetesen a Sz.-i szerszámgyár kft., majd ennek útján a G. szerszámgyár, — a Cs. első sz.-rj szerszámgyár rt. kereskedelmi üzletébe mint egységes vagyonjogi egészbe lépjen, — erre az akaratra mutató bizonyító adatok szükségesek. Ezek pedig itt amiatt, mert a Cs. első sz.-i szerszámgyár r.-társaság vagyoni egysége az árverés folytán és azért, mert annak egyes részeit különböző vevők vették meg, megszűnt, a céget pedig törölték, — teljesen hiányoznak. Azok a felperes által felhozott körülmények tehát, hogy az utóbb alakult Sz.-i szerszámgyár kft., illetve G. szerszámgyár ugyanazokat az árúkat gyártotta, melyeket előbb a Cs. első sz.-i szerszámgyár r.-t. gyártott, hogy ugyanazt a védjegyet használta, hogy ugyanaz volt a vevőköre és hogy G. Leó mint üzletszerző mindenik alakulatban és eredményeiben résztvett, a már kiemelt előzmények folytán csak annyit jelentenek, hogy a Sz.-i szerszámgyár kft., illetve a G. szerszámgyár, mely ugyanazoknak az árúknak gyártására rendezkedett be, a szétbomlott Cs. első sz.-i szer*számgyár rt. üzemének egyes értékeit igyekezett a maga részére. — anélkül, hogy az üzem egészét átvette volna, — megszerezni és értékesíteni.