Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Osztályrabocsátás. — 848. 561 mindketten marasztalva vannak, egymásközötti viszonyukban pedig azokat, a perbeli érdekeltségük arányában kötelesek viselni. Ennek az érdekeltségnek az alapján a m. kir. Kúria a kérdéses perek 4127 P 52 f költségének H részét, vagyis 1031 P 88 fillért a fellebbezési bíróság álláspontjától eltérően a haszonélvező terhére rótta. Ugyanezen elbírálás alá esik a tulajdonosnak az örökösödési perben adatgyűjtés címén felmerült 100 P perenkívüli költsége is, mert ez az eljárás a haszonélvező érdekét is szolgálta. Ennélfogva ennek % része 25 P szintén a haszonélvezőt terheli. Abból a megállapításból, hogy a tulajdonos által felvett kölcsön kamata a haszonélvezőt terheli, következik, hogy a kölcsön-meghosszabbításhoz szükséges váltóürlapok költsége is terheli a haszonélvezőt az érdekeltsége arányában, amit a m. kir. Kúria szintén K részben állapít meg. Az ezen a címen felszámított 528 P-ből tehát 132 P esik a haszonélvező terhére (K. 1939. máj. 11. — P. V. 979/1939.) 848. Mt. 2142. §. — Osztályrabocsátás elengedése. — Az örökhagyó ivadéka törvényes örökösödés esetén nem köteles osztályra bocsátani azt a vagyont, amelynek osztályra bocsátását az örökhagyó elengedte. K. (.... Mint a fejben ...). Az örökhagyónak csak két gyermeke volt, ennek következtében az I. r. alperes az ingatlanok felét annak előzetes átruházása nélkül is megkapta volna, egyszerű előadományozásnak tehát értelme nem volt. De hogy az örökhagyónak az átruházási szerződés megkötésével nem is előadományozás volt a célja, kitűnik abból, hogy az örökhagyó az irányadó tényállás szerint az átruházási szerződés megkötése előtt néhány nappal szóbeli végrendeleteként azt jelentette ki négy tanú előtt, hogy minden vagyonának felét az I. r. alperesre hagyja, ennek a rendelkezésnek pedig a szóbeli végrendelet hatályosulása esetén az lett volna a jogkövetkezménye, hogy az örökhagyó vagyonának a fele végrendeleti öröklés alá, míg a másik fele törvényes öröklés alá esik és az I. r. alperes a vagyon felét a végrendelet alapján és azon felül a másik felének a felét, mint a két törvényes örökös egyike, a törvény alapján örökli. A perben nem merült fel adat arra, hogy az örökhagyó akarata a szóbeli végrendelkezéstől az átruházási szerződés megkötéséig eltelt néhány nap alatt megváltozott és az örökhagyót az átruházási szerződés megkötésénél már más szándék vezette, azért okszerű következtetésen alapszik a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy az örökhagyó ingatlanai felének az T. r. alperesre való átruházásával nem az I. r. alperesnek előadományban részesítését célozta, hanem azt kívánta elérni, hogy az I. r. alperes a reá ruházott vagyonnal a megmaradó vagyonból járó törvényes örökrészénél többet kapjon. Az átruházási szerződés megkötésének ez a célja az osztályra bocsátás elengedését magában foglalja. (1938. nov 15 — P. T. 4061/1938.) Döntvénytár: 1939. 3fi