Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

562 öröklési jog. 849. Mt. 2166. §. — Hagyaték birtokosának felelőssége örökössel szemben elvont hasznokért. — Viszonos végrendelet. — Keresetindítással indokolatlan késedelmeskedés, mint jogszüntető körülmény. — Az a szabály, hogy a jóhiszemű birtokos az elvont hasznokat megtéríteni nem tartozik, az örökösnek a hagyaték birtokosa ellen támasztott igénye esetében általában nem nyer alkalmazást. K. Az irányadó tényállás szerint C. Mihály örökhagyó és az első felesége, szül. M. Borbála az 1921. évi október hó 6. napján tett közös végrendeletükben haláluk esetére akként rendelkeztek, hogy az egész vagyonuk életfogytiglani haszonélvezete a túlélő házastársat illesse, mindkettőjük halála után pedig az egész vagyon az egyetlen unokájuknak: a felperesnek jusson. Az örökösül megnevezett felperes magtalan elhalálozása esetére pedig elrendelték, hogy a végrendelkező feleség két testvére legyen az utóörökösük. Minthogy a férjet a korábban meghalt feleségének a hagyatékára a törvény alapján haszonélvezeti jog meg nem illeti, ennélfogva az első feleségét túlélő örökhagyó az elhalt felesége hagyatékát csak a vele közösen alkotott végrendelet alapján haszonélvezhette. E közös végrendeletben a túlélő örökhagyó javára biztosított haszonélvezeti jog azonban figyelemmel arra. hogy a kötelesrész minden tehertől menten és az örökség megnyílta napjától illeti meg a kötelesrészre jogosított örököst, csak a nagyanyai hagyatékból a felperesnek járó kötelesrészt meghaladó juttatás tekintetében volt joghatályos, következőleg a felperes a nagyanyai hagyatékból őt megilleti) kötelesrész után járó elvont hasznok kiadását az öröklés megnyíltának az idejétől kezdődően jogszerűen követelhette volna, a nagyanyai hagyatéknak ezt a részét a fentiek szerint jogos alap nélkül birtokló örökhagyótól. A felperest a kötelesrésze után az elvont hasznok az örökség megnyíltától 1923 december 13. napjáig illeték meg, mert a nagyanyjától örökölt vagyonból a kötelesrészének megfelelő ingatlanok haszonélvezetét az örökhagyó az ekkor kelt „Barátságos megegyezés"-sel engedte át a felperesnek. Minthogy azonban a felperes a haszonélvezet átengedése alkalmával c. megelőző két évre őt jogosan megillető elvont hasznok megtérítése tekintetében jogfenntartással nem élt és az erre vonatkozó igényét csak 1936. március 24-én a most elbírálásra került keresetében érvényesítette, a m. kir. Kúria úgy találta, hogy felperes a szóbanforgó igénye érvényesítésével több, mint 10 éven át indokolatlanul késedelmeskedett, ezáltal pedig megszűnt az a joga. hogy a kötelesrésze elvont hasznainak a megfizetését az örökhagyó jogutódaitól, a kiskorú alperesektől követelhesse. Az örökhagyó utóbb újból megnősült és az újabb házasságából. 1924 július 1-én. majd 1928 október 7-én két gyermeke is született: a kiskorú alperesek.