Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

552 Öröklési jog. eléri, az említett elidegenítési tilalommal örökölt vagyonáról is végrendelkezhetett. Minthogy pedig az örökhagyónak gyermeke nem született, a fellebbezési bíróságnak az örökhagyó végrendeletének az elidegenítési tilalomból folyó hatálytalanságára alapított keresetet elutasító döntése az anyagi jognak megfelel. (1939. máj. 4. — P. I. 1508/1939.) 836. Mt. 1953. §. — Végrendelet értelmezésénél örökhagyó feltevésének jelentősége. — A végrendelet érvényben léte esetében annak tartalma az irányadó és az örökhagyónak világosan kijelentett rendelkezését az örökhagyó tévesnek bizonyult feltevése miatt más rendelkezéssel helyettesíteni nem lehet. K. Az örökhagyó 5000 pengő készpénzt és egy szoba bútort hagyott végrendeletében a felperesnek, de kijelentette, hogy a hagyomány csak abban az esetben fizetendő ki, ha a felperes az örökhagyó halála napján is a szolgálatában áll, mert ellenkező esetben a hagyománnyal rendelt összeget még életében ő — az örökhagyó —• fizette ki. A végrendeletnek ez a tartalma kifejezésre juttatja, hogy az örökhagyó a felperest, akit hűséges gondozójának nevezett végrendeletében, minden esetben jutalmazni akarta és a hagyományfizetés feltételének megszabásakor abban a feltevésben volt, hogy a szolgálati viszonynak az életében történt megszűnése esetében ő maga ki fogja fizetni a hagyományul szánt összeget, ha tehát a felperes az ő halála napján már nem áll szolgálatában, jutalmazásáról nem kell gondoskodnia. Ennek ellenére a végrendelet ismertetett tartalmát nem lehet akként értelmezni, hogy az örökhagyó a fizetés feltételének megszabásával a felperes szolgálatának az örökhagyó halála előtt bekövetkezett megszűnése esetében is csak arra az esetre mentesítette örököseit a hagyomány kifizetése alól, ha annak összegét az életében nem fizette ki. A végrendelet ilyen értelmezése ugyanis ellentótben állana azzal a minden megszorítás nélkül tett kijelentéssel, hogy a hagyomány csak az esetben fizetendő ki a felperesnek, ha ő az örökhagyó halála napján is ennek a szolgálatában állott. Annak a körülménynek pedig, hogy a feltétel megszabásának indoka a végrendeletben kijelentett feltevés volt és ez a feltevés nem valósult meg. a végrendelet értelmezésénél nincs jelentősége, mert (... mint a fejben ...). Ilyen megítélés mellett a pénzhagyomány kifizetésére irányuló kereseti igény tekintetében ügydöntő kérdés az, hogy a felperes az örökhagyó halála napján ennek szolgálatában volt-e, vagy nem. A fellebbezési bíróság az utóbbi tényt helyesen állapította meg. A felperesnek saját perbeli előadása ugyanis magában véve kétségtelenné teszi azt, hogy a felperes az örökhagyó halála napján nem állott már az örökhagyó szolgálatában. A felperes ugyanis a/ ő. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv tartalma szerint előadta, hogy 1935. évi április havában betegsége miatt eltávozott