Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)
Végrendélet érvényessége. — 836—838. 553 az örökhagyó házától s ekkor (öle — szerinte — gyógykezelésre 2000 pengőt kapott, ezután egy ideig B.-en a nővérénél lakott, utóbb hazament a falujába, ahol háza van és ott tartózkodott az örökhagyó halálakor is. Mindezek alapján helyesen döntött a fellebbezési bíróság akkor, amikor a felperes pénzhagyománykövetelését elutasította. De helyesen utasította el a fellebbezési bíróság a bútorokból álló ingokra, illetve ezek értékére vonatkozó követelést is, mert helyesen értelmezte a végrendeletet akként, hogy a feltétel megszabása a hagyomány mindkét nemére vonatkozó egységes intézkedés. (1938. szept. 20. — P. I. 2995/1938.) 837. Mt. 1955., 1956. §. — Végrendelet érvényessége kérdésében nyilatkozat elmulasztása első hagyatéki tárgyaláson. — Olyan jogszabály nincs, amely a hagyatéki eljárásban érdekeltet arra kötelezné, hogy már az első hagyatéki tárgyaláson külön, hozzá intézett felhívás nélkül is jogvesztés terhével nyilatkozzék a végintézkedés elfogadása vagy el nem fogadása felől és az etekintetben netán elkövetett mulasztást a végintézkedés érvényességének elismerésével egyenlő hatályúvá tenné. K. A hagyatéki eljárásban, a kir. közjegyző előtt perig a felperes az 1936. évi január hó 31. és február hó 18. napján tartott tárgyalásokon semminő nyilatkozatot sem tett a hagyományrendelés érvényessége felől, hanem ebben a kérdésben az 1936. évi március hó 3. napján tartott tárgyaláson nyilatkozott először és ekkor kifogást tett a végrendelet vonatkozó részének az érvényessége ellen. (... Mint a fejben...). (1938. jún. 28. — P. I. 2278/1938.) 838. Mt. 1966., 1967. §. — Viszonos közös végrendelet esetén túlélő házastárs rendelkezési jogának korlátozása. — I. Azt, hogy a közös végrendelet viszonos-e, a végrendelet tartalma alapján, a benne foglalt rendelkezéseknek az egymással való összefüggéséből kell megállapítani s ebből a szempontból közömbös, hogy a közösen végrendelkezők végrendeletüket, viszonosnak nyilvánították-e. — II. A m. kir. Kúria 289. számú elvi határozata szerint a közös végrendeletben a mindkét házastárs által megnevezett örökösök, vagy hagyományosok javára tett kölcsönös és egymással összefüggő rendelkezés az egyik házastárs halála után a túlélő házastárs által vissza nem vonható. Ennek az elvnek a természetes folyománya az is, hogy a túlélő házastárs élők közötti intézkedési joga is a végrendelkezők akarata érvényrejuttatásának az érdekében a közös végrendelet tárgyát alkotó vagyon tekintetében korlátozva van. Ezért a bírói gyakorlat értelmében a túlélő házastársnak az ilyen vagyonra vonatkozóan kötött visszterhes szerződését is meg lehet támadni, és annak folytán az ügylót a szerzővel szemben hatálytalanná válik, ha a közös végren-