Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Utóövökös nevezés, — 835. 551 nem forog- fenn, hanem az ügylet az átruházó rendelkezési jogának a hiányában csak a célbavett jogi eredményt nem létesíthette, vagyis hatálytalan. Az alpereseknek az átruházásért adott ellenérték megtérítése címén csak az átruházó örökössel szemben a reá az átruházótól hárult örökségből, illetve annak értéke erejéig lehet követelési joguk, a felperes azonban a [teres ingatlant nem az átruházótól, hanem utóörökösként özv. K. Istvánnétól örökölte, ezzel tehát az alperesek követeléséért nem felel, de nem örökölt a felperes az átruházótól a per adatai szerint egyéb vagyont sem, megtérítési kötelezettséggel tehát az alpereseknek nem tartozik. A felperes keresete csak annyiban telekkönyvi törlési per, amennyiben azt arra is alapította, hogy az elhalt atyja az alperesekkel kötött átruházási szerződés időpontjában az akaratának szabad elhatározási képességével nem rendelkezvén, az alperesek javára teljesített tulajdonjogi bejegyzések érvénytelenek, ilyen kereseti kérelem előterjesztésére pedig a felperes, mint a nyilvánkönyvi jogaiban sértett fél jogutódja a telekkönyvi rendtartás 148. §-a értelmében jogosult, az elidegenítési tilalom megsértésére alapított kereseti kérelemnek pedig csak eszköze és módja az alperesek javára teljesített telekkönyvi bejegyzések érvénytelenítése, illetve hatálytalanítása, ennélfogva azt a telekkönyvi rendtartás 148. §-a alá eső kitörlési keresetnek minősíteni nem lehet. (1939. máj. 19. — P. 1. 1578/1989.) V. ö.: Gr. XXXI. 864. sorsz. 835. Mt. 1916. §. — Utóörökössé nevezése születendő gyermeknek, K. B. M. örökhagyó a felperesek által követelt ingatlanait a felperesekkel közös törzselődjétől, az anyai nagyatyjától, annak végrendelete alapján azzal a telekkönyvileg is feljegyzett korlátozással örökölte, hogy azokat mindaddig el nem idegenítheti, amíg esetleg születendő gyermeke a nagykorúságát el nem éri. Ha a törzselőd végrendeletében rendelt elidegenítési tilalom hallgatólagos utóörökösnevezést jelent is, ez az utóörökösnevezés az örökhagyó esetleg születendő gyermekére van a végrendelet tartalma szerint korlátozva s ezt is az utóöröklés csak abban az esetben illette volna meg. ha az örökhagyó az ő nagykorúságának elérte előtt hal meg. Következőleg ez a tilalom a végrendelkezéstől az örökhagyót csak arra az esetre tiltotta el, ha gyermeke születik és ő a születendő gyermekének a nagykorúsága előtt meghal. Az elidegenítési tilalomban foglalt végrendelkezési korlátozás terjedelmén a dolog természete szerint nem változtat, ha való is, hogy a felperesek mint az örökhagyó örököstársai a törzselőd végrendeletében az örökhagyóval szemben kikötött elidegenítési tilalmat, ami egyébként rájuk semmiféle vonatkozásban nem tartozott, maguk is elfogadták. Ezeknélfogva az örökhagyó arra az esetre, ha gyermeke nem születik, vagy ha születik ugyan, de nagykorúságát a/, örökhagyó halála előtt