Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

5-10 öröklési jog. végrendelet elkészítésénél, nem pedig az, hogy ő milyen jog­viszonyban áll azokkal, akiknek a segítségét a végrendelet elké­szítéséhez igénybe vette. — IV. Abból, hogy az írásbeli végrendeletet, bár másnak segítő közreműködésével elkészítő személy, az 1876: XVI. t.-c. 9. §-ának alkalmazása szempont­jából a végrendelet írójával azonos tekintet alá esik, szükség­szerűen következik, hogy az ilyen személlyel rokonsági és sógor­sági összeköttetésben lévőknek szánt előnyökre is alkalmazni kell mindazt, amit a törvény a végrendelet Írójával ugyanilyen összeköttetésben levő személyeknek szánt előnyök tekintetében rendel. — V. A törvény 10. ij-ának c) pontja szerint a megerősí­tésnek, ha az élőszóval tett nyilatkozattal történik, a végren­deletnél jelen volt tanúk előtt kell történnie. Már ebből a rendel­kezésből nyilvánvaló, hogy tanukként a megerősítő nyilatkozat szempontjából is csak azok jöhetnek figyelembe, akik magánál a végrendelkezésnél, mint tannk működtek közre és ha a vég­rendelet olyan rendelkezésének a megerősítéséről van szó. amely­nek az érvényessége szempontjából egyik vagy másik tanúr a törvény !). §-a szerint nem lehet számításba venni, ezt a tanút számításon kívül kell hagyni annak a kérdésnek az elbírálásánál i>. hogy a megerősítő nyilatkozat a szükséges számú tanú előtt történt-e. — VI. Maga a végrendelet írója, vagy az íróval egy tekintet alá eső) készítője, akinek a kedvezményezetekkeí ; .. álló rokonsági vagy sógorsági összeköttetése teszi épen szüksé­gessé a, végrendelet vonatkozó részének külön megerősítését, már a dolog természete szerint sem lehet tanú a megerősítő nyilat­kozat tételénél, még ha a törvény erről nem is rendelkeznék, mert ellenkező esetben az a biztosíték, amelyei a törvény abból a cél­ból akart létesíteni, hogy az örökhagyó akaratának a végrende­let készítője részéről való megmásítása lehetetlenné tétessék, nem jutna érvényre és a törvény 10. §-ának a rendelkezése merőben céltalanná válnék. — MI. Á m. kir. Kúria gyakorlata szerint vég­rendeleti tanúnak csak azt lehet tekinteni, akit maga a végrendel­kező is végrendeleti tanúnak tekintett és akihez, mint tanúhoz intézte azokat a nyilatkozatokat, amelyeket a törvény rendelke­zései szerint a tanuk előtt kell megtenni. Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni a végrendelet egyes részeit az 1870. évi XVI. t.-c. §-ának e) pontja szerint élőszóval megerősítő nyilatkozat tanúira is. — VIII.' Maga a végrendelkező kétségtelenül csak ahhoz intézhette, mint tanúhoz a maga nyilatkozatát, akiről az Összes körülmények figyelembe vételével alaposan fellehette, hogy erről a nyilatkozatról tudomást fog szerezni. Az. hogy a tanú az örökhagyó által nem észlelheti") szórakozottsága vagy figyelmetlensége következtében a jelenlétében tett nyilatkoza­tot' nem hallotta, vagy nem értette meg és így arról tudomást

Next

/
Thumbnails
Contents