Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Végintézkedésen alapuló öröklés. — 825. 541 nem szerzett, egymagában nem lehet akadálya annak, hogy tanúként számításba vétessék; nem lehet azonban tanúként számításba venni azt, aki a végrendelkező nyilatkozatáról a végrendelkező által is felismerhetően nem vett tudomást, még ha a nyilatkozat elhangzásakor a végrendelkező közelében, vele ugyanegy helyiségben tartózkodott is, mert ilyen esetben hiányzik az a, teltétel, hogy az örökhagyó maga a szóbanlevő egyént tanúnak tekintse és a nyilatkozatát hozzá, mint a végrendelkezés tan ujához intézze. K. Helyes a fellebbezési bíróságnak az a jetii álláspontja, hogy a H. Nándor örökhagyó által 1935. évi december hó 23. napján alkotott végrendelet elkészítőjének, aki az 1876. évi XVI. t.-c. 10. §-ában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából a végrendelet írójával egy tekintet alá esik. 1'. György V. rendű alperest kell tekinteni. Ezt az álláspontot alaptalanul támadják a felülvizsgálattal élő alperesek azon a címen, hogy dr. F. Pál ügyvéd, aki az V. rendű alperestől kapott megbízás alapján és az örökhagyó végakaratáról ugyancsak az V. rendű alperestől kapott közlések felhasználásával a végrendelet tervezetét elkészítette, nem volt az V. r. alperesnek irodai alkalmazottja és így a m. kii; Kúria 816. számú elvi határozatában elfoglalt jogi álláspontot a II.—IV. rendű alperesek és az V. rendű alperes között fennálló rokonság miatt a dr. F. Pál által készített végrendeletre alkalmazni nem lehet. Abból ugyanis, hogy dr. F. Pál a végrendelet tervezetének elkészítése előtt ebben a tárgyban az örökhagyóval egyáltalában nem, hanem kizárólag az V. rendű alperessel érintkezett, helyesen vont következtetést a fellebbezési bíróság arra. hogy dr. V. Pál a végrendelet tervezetének elkészítésénél teljesen az V. rendű alperes utasításaira és közléseire volt utalva. így különösen abban a kérdésben, hogy az örökhagyó milyen tartalmú végrendeletet akar tenni es abban kik részére milyen hagyományokat akar rendelni, a tudomását egyedül az V. rendű alperes közléseiből merítette, azoktól tehát el sem térhetett es így lényegében a végrendelet tervezetét az általa ebből a célból megbízott dr. F. Pál ügyvéd segítő közreműködésével az V. rendű alperes készítette el. (...Mint a fejben III. a....). Alaptalan az a felülvizsgálati panasz is. hogy a már említett 816. számit elvi határozatban foglaltakat csak a végrendeletet mások segítő közreműködésének igénybevételével elkészítő ügyvédnek magának, nem pedig a vele rokonságban álló személyeknek szánt juttatások tekintetében lehetne alkalmazni. Az elvi határozat ugyanis az 1876. évi XVT. t.-c. 10. §-át értelmezi, ez a törvényszakasz pedig a végrendelet Írójának és a vele a törvény 0. §-ában említett rokonsági és sógorsági összeköttetésben levőknek szánt előnyök tekintetében minden megkülönböztetés nélkül teljesen egyezően rendelkezik; tehát (...mint a fejben IV. a....). Helyes a fellebbezési bíróság jogi álláspontja abban a tekintetben is. hogy az örökhagyó a végrendeletének azt a részét, amelyben a II—IV.