Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)
Felelősség vétlenül okozott kárért. — X13. 525 különösen a veszélyes üzemű járóművek vezetőinek számolniok kell. Ha a vezető a járómű vezetésénél figyelmen kívül hagyja a mások által elkövethető azokat a szabálytalanságokat, amelyek elkövetésének a lehetőségével az előadottak szerint számolnia kelleti volna, akkor mái- emiatt nem hivatkozhatik arra. hogy eleget tett annak a rendelkezésnek, amelynél fogva neki minden körülmenyek között éber gondosságot, kötelességtudást é> fegyelmezettséget kell tanúsítania. Ha magán a felperesen kívül az alperesnek más megbízottjai nem terheli olyan gondatlanság, amely a bekövetkezett balesettel okozati összefüggésbe lenne hozható és magában a veszélyes üzemnek a működésében előfordult valamely hiba vagy rendellenesség sem hatott közre a baleset előidézésében, akkor a felperes hibáját az alperessel szemben kizárólagosnak kell tekinteni és ennek következtében az alperes a felperessel izemben a tárgyi felelősség alól teljesen mentesül. Az a körülmény, hogy a felperes saját hibája mellett harmadik személynek a vétkes magatartása is közrehatott a baleset előidézésében, nem szolgálhat alapul arra. hogy a felperesnek az alpereshez való viszonyában a felperes hibája ne tekintessék kizárólagosnak és ennek következtében a balesetből származó kár a felek között megosztassók. Az ezzel ellenkező álláspont azt eredményezné, hogy a felperesre nézve kedvezőbben kellene elbírálni a kártérítési követelést akkor, ha a felperesnek módja lett volna a balesetet elhárítani és ő ezt a saját hibájából elmulasztotta, mintha erre módja nem volt, mert az utóbb említett esetben a harmadik személynek a balesetet előidéző cselekményét elháríthatatlan cselekménynek kell tekinteni, az ilyen cselekmény pedig a veszélyes üzem fenntartóját a tárgyi felelősség alól teljesen mentesiti. Nyilvánvaló, hogy a törvény helyes értelmének nem felelhet meg az olyan értelmezés, amely mellett a károsultnak javára válik az, ha a baleset előidézésében gondatlan magatartásával ő maga is közrehatott. A per irataihoz 13. sorszám alatt mellékelt büntető ügyiratok között levő csendőri jelentés tartalma szerint azonban a felperes, amikor a K. Lajos ellen folyamatba tett bűnvádi nyomozás során őt meghallgatták, azt adta elő, hogy a motorkerékpárnak gyengén világító lámpáját ő útközben javítani próbálta, de mivel a motorkerékpár gyártmányánál fogva is gyenge világító energiát fejt ki, csak alig tudott a gyengénél valamivel jobb világítást elérni. A felperesnek ezt az előadását úgy is lehet érteni, hogy a motorkerékpár gyártási fogyatékosságánál fogva nem lehetett annak útközben meggyengült világítását a szükséges mértékben erősíteni. Ha ez megállapíttatnék, akkor ebből az következnék, hogy a baleset előidézésében a felperes saját hibája, valamint K. Lajosnak, mint harmadik személyink a felperes és az alperes egymásközötti jogviszonyában közömbös vétkes magatartása mellett magának a veszélyes üzemű járóműnek a szerkezetében vagy működésében előfordult hiba, illetőleg hiányosság is közrehatott. Ilyen esetben pedig, — amikor a sérült hibája csak közrehatott a baleset előidézésére, — a m. kir. Kúria 70. sz. polgári jogegységi döntvénye szerint a tárgyi felelősség alapján folyó perben is megfelelően alkalmazni
