Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

526 Kötelmi jog. kell azt az általános szabályt, hogy a bíróság az eset körülményeinek figyelembe vételével — különös tekintettel a felek vétkességére és arra, hogy a kárt túlnyomóan az egyik vagy másik fél okozta — határozza meg, van-e és mennyiben helye kárterítésnek. (1938. dec. 1. —- P. I. 4717/1938.) 814. ML 1741., 1742. §. — Álló vonatról leszállásnál szenvedett baleset. — Az álló vonaton a fel- és leszállás önmagában nem veszélyes, az álló vonatról való leszállás tehát nem áll okozati összefügésben azokkal a körülményekkel, amelyek a vasúti üzemet általában veszélyes üzemmé minősítik, miért is az ilyen leszállás közben bekövetkezett balesetért a m. kir. Kúria 84. számú polgári jogegységi döntvénye értelmében a vasút tárgyi felelősséggel nem tartozik. K. A fellebbezési bíróságnak az elsőbíróság ítéletéből átvett megállapítása szerint a felperes a vonat megállása után akként szenvedett balesetet, hogy leszállása közben az egyik utas a kezében tartott nagyobbik csomagját meglökte, aminek következtében a lépcső legalsó fokáról a földre esett. Az irányadó tényállás mellett indokaiból helyes a fellebbezési bíróságnak arra vonatkozó álláspontja, hogy az álló vonaton a fel- és leszállás önmagában nem veszélyes, az álló vonatról való leszállás tehát nem áll okozati összefüggésben azokkal a körülményekkel, amelyek a vasúti üzemet általában veszélyes üzemmé minősítik, miért is az ilyen leszállás közben bekövetkezett balesetért a m. kir. Kúria 84. számú polgári jogegységi döntvénye értelmében az alperes tárgyi felelősséggel nem tartozván, felperesnek az 1874. évi XVIII. t.-c.-re alapított kártérítési keresete jogalappal nem bír. (1938. jún. 22. — P. I. 2219/1938.) V. ö.: Gr. XXXI. 817. sorsz. 815. Mt. 1741., 1742. §. — Mozgó vonatra felszállásból keletkezett baleset. K. Felperesnek az a magatartása, hogy a már mozgásban levő villamos vonatra a felszállást megkísérelte, minden esetre gondatlan volt és az is kétségtelen, hogy a felperes balesete ezzel saját gondatlan magatartásával okozati összefüggésben áll. A felperes említett magatartásának a gondatlan voltát valósága esetében sem menti az a körülmény, hogy a felperes előtt már más utas is felszállt a mozgásban levő vonatra és az alperes alkalmazottai ezt meg nem akadályozták, sőt nem mentené még az sem, ha megállapíttatnék, hogy a mozgó vonatra ilyen módon felszállás más alkalommal is előfordult, vagy akár, hogy az a/, utazóközönség körében szokásossá vált. Az ugyanis, hogy a mozgásban levő vonatra felszállásnak a megkísérlése az életre és testi épségre veszéllyel jár, köztudomású, különösen a székesfővárosnak és környékének a lakói előtt, akik közé*a felperes is tartozik; a felperesnek tehát