Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)
Felelősség vétlenül okozott kárért. — 809. 517 megtett és hogy azt ekként harmadik személynek az ö számára elháríthatatlan cselekménye idézte elő. Emellett a jogi álláspont mellett alaptalan mind a két alperesnek a kártérítési kötelezettségük megállapítása miatt használt felülvizsgálati panasza. Ha az alperesek gépkocsijainak az összeütközése úgy kö\étkezett volna be, hogy a II. rendű alperes gépkocsija az összeütközés pillanatában már álló helyzetben volt és az I. rendű alperes gépkocsija a hirtelen fékezéstől megfarolva, ütődött neki hátulsó részével a mozdulatlanul álló másik gépkocsi elejének — amint ezt a II. rendű alperes állítja, — akkor az 1. rendű alperes kocsiját az ilyen módon létrejött összeütközéstől semmi esetre sem érhette volna" olyan erős lökés, amilyenre szükség volt ahhoz, hogy ez a gépkocsi a saját tengelye körül csaknem félkörben megfordulva, nagy ívben az összeütközés helyétől meglehetős távolságban levő és az úttestnél magasabban fekvő gyalogjáróra felrepüljön, ott pedig még mindig olyan erővel ütődjék neki egy gázlámpának, hogy azt kidöntse. Az összeütközésnek ebből az erőművi hatásából szükségképen következik, hogy a II. rendű alperes kocsijának az összeütközés idején mozgásban, még pedig sebes mozgásban kellett lennie és így kellett nekiütköznie az I. rendű alperes kocsijának, amelyről nem is vitás, hogy szintén mozgásban volt és a II. rendű alperes kocsijának a menetirányát keresztezte. Az ezzel ellenkező tényállás megállapításának a mellőzése miatt használt felülvizsgálati panasz eszerint alaptalan. Emellett a tényállás mellett egyik gépkocsinak a vezetője sem hivatkozhatik arra, hogy nem volt módjában az összeütközést megakadályozni. Ebből a szempontból nincs perdöntő jelentősége annak a kérdésnek, hogy a kilátást az egyik gépkocsiról a másik felé akadályozta-e a téren áthaladó villamos, vagy sem. Ugyanis, ha egyik vagy másik, vagy esetleg mind a két gépkocsi vezetője a kilátásban akadályozva volt, akkor már emiatt számolnia kellett annak a lehetőségével, hogy abból az irányból, amerre nem volt szabad a kilátása, valamely járómű közeledhetik, amelyet addig még nem észlelt és az keresztezheti az ő útját. Számolnia lehetett ezzel az előrebocsátották szerint még akkor is, ha a másik járómű csak a közlekedési szabályok megsértésével közeledhetett abból az irányból, amelyre egyelőre nem volt szabad kilátás, vagy csak ezeknek a szabályoknak a megsértésével haladhatott be tovább az útkeresztezésbe. Ebben az esetben pedig mind a két gépkocsi vezetője megakadályozhatta volna az összeütközést, ha a járóművét megállította vagy legalább is annak a sebességét megfelelően mérsékelte volna és az útkeresztezésbe behatolással várt volna addig, amíg a kilátása szabaddá válik és ő meggyőződhetik arról, hogy az áthaladás veszélytelen. Természetesen még inkább módja volt ugyanilyen magatartással megakadályozni az összeütközést mind a két gépkocsi vezetőjének abban az esetben, ha a kilátása a másik járómű irányában nem volt akadályozva és így ő észlelhette annak a közeledését, valamint azt is. hogy milyen útvonalon és milyen sebességgel halad.
