Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

518 Kötelmi jog. Arról, hogy az összeütközést egyik vagy másik gépkocsi vezetőjére nézve a másik gépkocsi vezetőjének, mint harmadik személynek elháríthatatlan cselekménye okozta, csak abban az esetben lehetne szó, ha azt lehetne megállapítani, hogy valamelyik gépkocsi vezetője a kocsija menetirányának vagy sebességének váratlan megváltoztatásával idézte elő az összeütközést. A menetiránynak vagy a sebességnek ilyen váratlan megváltoztatását ugyanis a gépjármű vezetőjétől elvárható gondosság kifejtése mellett sem lehet számításba venni. Az alperesek azonban maguk sem állították, hogy az összeütközés ezen a módon következett be és erre a perben egyébként sem merült fel adat. Az I. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében is épen azt adta elő, hogy a II. rendű alperes már a tér elérése előtt meg nem engedett sebességgel vezette a kocsiját és ezt a sebességet az útkereszteződésben nem csökkentette. Ez az előadás tehát a II. rendű alperes kocsijának a sebességét lényegében a másik kocsi vezetője által történt észrevevésétől az összeütközésig változatlannak tünteti fel. Az 1. rendű alperes gépkocsijának a vezetője pedig az irányadó tényállás szerint akkor, amikor az útkereszteződésbe ért, kissé jobbra kanyarodott ugyan és a menetsebességét is fokozta, ezt azonban épen abból a célból tette, hogy így kísérelje meg az akkor már fenyegető összeütközésnek az elkerülését. Minthogy a II. rendű alperes gépkocsijának az eleje az I. rendű alperes gépkocsijának a hátulsó részével ütközött össze, alaposan fel lehet tenni, hogy az összeütközés akkor is bekövetkezett volna, ha az I. rendű alperes kocsijának a sebességét a vezető nem növeli és ha a kocsival nem kanyarodik jobbra, csakhogy ebben az esetben a kocsinak más része — az eleje vagy a közepe — került volna érintkezésbe a II. rendű alperes gépkocsijával. Az I. rendű alperes gépkocsijának a menetirányán és sebességén végbevitt ezt a változtatást azért nem lehet a balesettel okozati összefüggésbe hozni. (1938. okt, 12. — P. I. 3499/1938.) 810. Mt. 1741. §., 1927: XXI. t.-c. 227. §., 1907: XIX. t.-c. — Balesetbiztosítási jogszabályok időbeli hatálya. — I. Az 1927. évi XXI. t.-c.-ben nincsen olyan különös rendelkezés, amely ennek a törvénynek az anyagi jogot tárgyazó rendelkezéseit visszaható erővel ruháznál fel. — II. Oly kártérítési követelésre, amely az 1927. évi XXL t.-c. életbelépését megelőző időben történt balesetből származik és ekként már az említett törvény életbelépése előtt létrejött, nem ennek a törvénynek,' hanem a követelés keletkezésekor hatályban volt 1907. évi XIX. t.-c.-nek a rendelkezéseit kell alkalmazni. K. Téves a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az 1927. évi XXI. t.-c. rendelkezéseit a törvény életbelépése előtt történt balesetekből származó követelésekre is alkalmazni kell. Ez az álláspont ellenkezik a törvénynek időbeli hatályára vonatkozó azzal az általános jogszabállyal, hogy az új törvény életbelépése előtt keletkezett jogviszonyokra annak a törvénynek anyagi jogi rendelkezéseit nem lehet alkalmazni, ha-