Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

512 Kötelmi jog. származó károkért. — III. A m. kir. Kúria állandó gyakorlata szerint a keresőképesség csökkenése címén, annak az arányában százalékosan megálapított kártérítéshez való igénynek a fennállása és mértéke független attól, hogy a balesetet szenvedett a megmaradt munkaerejét a valóságban miként értékesíti és , ezért kártérítés illeti meg a balesetet szenvedettet abban az esetben is, ha megmaradt munkaerejének erősebb igénybevételével a halesete előtt elért keresetének az összegével felérő, vagy akár azt meghaladó keresetre tesz is szert. K. (... Mint a fejben II. a ). A fellebbezési bíróságnak ezzel ellenkező jogi álláspontja téves. Ugyanis (. .. mint a fejben I. a ). A telt hordóknak a pincébe leeresztése, ha azt kellő óvatossággal végzik, rendszerint nem jár olyan különös veszéllyel, amely a tárgyi felelősség szabályának az alkalmazását indokolhatná. Kivételesen, a kedvezőtlen körülmények szerencsétlen összetalálkozása mellett történhetik baleset az ilyen munka végzésével kapcsolatban akkor is, ha a munkában résztvevők vagy azt előkészítők közül senkit sem terhel az általános szabályok szerint neki felróható gondatlanság vagy egyéb vétkes magatartás, ez azonban a kártérítési felelősség szempontjából csak olyan véletlen esemény, amelynek kockázatát rendszerint a károsult maga viseli. Ilyen kártokozó véletlen esemény igen sok más munka és foglalkozás körében is előfordulhat, amelyekre a tárgyi felelősség szabályait a bírói gyakorlat ki nem terjesztette. Emellett a hordónak a pincébe leengedése olyan munka, amely nem csak a kártérítés terhét könnyen elbíró nagy üzemekben és nagy vállalatokban, hanem az ebben a tekintetben sokkal kedvezőtlenebb helyzetben levő kis gazdaságokban és üzleteknél is előfordul. Ezek szerint jogszabályt sért a I. rendű alperes (vendéglős) kártérítési kötelezettségének a tárgyi felelősség alapján történt megállapítása. Másfelől viszont ugyancsak a már kifejtetteknél fogva alaptalan a felperesnek amiatt használt felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróság a II. és III. rendű alperes (vendéglős megbízottai) kártérítési kötelezettségét a tárgyi felelősség alapján nem állapította meg. Ez a felülvizsgálati panasz egyébként még akkor is alaptalan lenne, ha a felperes kártérítési követelésére a tárgyi felelősség szabályait általában alkalmazni lehetne, mert a tárgyi felelősség ebben az esetben is csak azt terhelné, aki a baleset idejében az üzem vagy vállalat fenntartója volt. Tárgyi felelősség hiányában mind a három alperesnek a kártéiítési kötelezettsége első sorban attól függ, hogy a II. és III. rendű alperes — akik az I. rendű alperes megbízottaiként tevékenykedtek ennek az alperesnek a vendéglői üzletében és nyilván ebben a minőségükben működtek közre a hordó leeresztésében — követtek-e el olyan vétkes cselekményt vagy mulasztást, amely a felperes balesetével okozati összefüggésben állott. A fellebbezési bíróság által az elsőbíróság ítéletével egybehangzóan