Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

36 Közigazgatási jog. értelmében új iparigazolványt csak az illetékes miniszter előzetes engedélyealapján szabad kiállítani. Ennélfogva, ha a kereskedő üzletkörét olyan cikkek árusítására is kiterjeszteni kívánja, melyek az iparigazolványában megjelölt kereskedelmi szakma körén kívül esnek, minden esetben az 5850/1938. M. E. r. 2. §-a alapján az illetékes miniszter engedélyét kell kieszközölnie ahhoz, hogy az elsőfokú iparhatóság a szóbanlévő cikkek árusítására jogosító új iparigazolványt kiállíthassa. (13099/1939. K. K. M. sz. r. — M. K. LVII. évf. 14.) Közkórházi ápolási ügyek43. 1927: XXI. t.-c. 2. §. — Uradalmi bognárnál alkalmazott tanonc közkórházi ápolásával felmerült költség az Országos Társadalombiztosító Intézetet terheli. (1936. szept. 18. — 1633. E. H. — Kb. 7218/1933- K. sz. — Kod. 1938- évi 4. f. 117.) 44. 1927 : XXI. t.-c. 6. §• 3. p. — A budapesti állami gépgyár nyugbéresének közkórházi (klinikai) ápolásával felmerült költség a biztosító intézet terhére nem róható. Kb. A hatóságok az 0. T. I. m. kir. állami vas-, acél- és gépgyárak vállalati pénztárát a vitás klinikai ápolási költség megfizetésének kötelezettsége alól azzal az indokolással mentették fel, hogy az ápolt, aki az 1932. évi szeptember hó 12-én vétetett fel a klinikára, az 1932. évi május hó 1-én történt nyugbérbe helyezése óta nem tagja a nevezett pénztárnak. Az egyetemi gazdasági igazgatóság panaszában azt vitatja, hogy az ápoltat a joghasonlóság elve alapján úgy kell tekinteni, mint a d.-i m. kir. állami vas- és acélgyár nyugbéres alkalmazottait, akik az 1927 : XXI. t.-c. 6. §. 3. pontja értelmében biztosításra kötelesek. Az idézett törvényhely azonban azokat az egyéneket mondja ki betegségi biztosításra kötelezetteknek, akik az 1925: XXXIV. t.-c. alapján részesülnek nyugbérben: bányatörvény alá eső üzemekben s az ezekkel kapcsolatos ipari üzemekben alkalmazva volt nyugbéreseket. Amikor itt az 1927 : XXI. t.-c. 6. §. 3. pontja külön felemlíti a d.-i m. kir. állami vas- és acélgyár, valamint a k.-i m. kir. kincstári kőszénbánya társpénztárának nyugbéreseit: nyilvánvaló, hogy ez akkép értendő, hogy csakis oly ipari vállalatnál alkalmazva volt nyugbéresek biztosításra kötelesek, amely vállalat alkalmazottai nem az 0. T. I., illetőleg annak helyi szerve: a kerületi vagy vállalati pénztár, hanem az idézett t.-c. 93. §. 6. pontja, 176. és 177. §-ai szerint az 0. T. I.-tól különálló intézetként működő bányatárspénztár tagjai. Az ápolt nem a d.-i magyar királyi állami vas- és acélgyárnak, hanem a b.-i állami gépgyárnak nyugbérese; mint ilyen biztosításra kötelezve nincs. Amíg tényleges alkalmazásban állott, az 0. T. I. helyi szervének: az állami vas-, acél- és gépgyárak vállalati pénztárának tagja volt, s ez