Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

2 Közigazgatási jog. leánygyermekét a nyugdíjtörvényben meghatározott ellátási igény megilleti. A felfüggesztés tartama alatt — a felfüggesztés törvényes következményeként — 1933 június 1. napjától 1933 november hó 1. napjáig, illetve 1934. évi február hó végéig visszatartott járandóságok kiutalását a miniszter az eset körülményeire való tekintettel mellőzte és megtámadott határozatával megtagadta a nevezett királyi járásbírósági elnök jogutódja részéről előterjesztett annak a kérelemnek a teljesítését is, amely a szóbanlevő járandóságok kiutalására arra való hivatkozással irányult, hogy az elhalt tettestársai ellen lefolytatott bűnvádi eljárás valamennyi vádlott jogerős felmentésével végződött. A magyar királyi közigazgatási bíróság a miniszter most említett határozata ellen beadott panaszt alaposnak találta és — kiemelve, hogy a kérelmező jogutódi minőségét a magyar királyi Kúria kisebb fegyelmi tanácsa Kft. 120/1934—4. sz. ítéletében megállapította — a kérelemnek a rendelkező rész szerint helyet adott a következő okokból: Az ügy eldöntése szempontjából az érvényesített igény keletkezésének időpontjára való tekintettel az 1871: VIII. t.-c. lévén irányadó, az annak 64. és 65. szakaszaiban foglalt rendelkezések egybevetéséből megállapítandó volt, hogy a felfüggesztett egyén illetményeinek visszatartott részére csak abban az esetben nem tarthat igényt, ha állásáról a fegyelmi eljárás során lemond vagy ha őt a fegyelmi bíróság hivatalvesztésre ítélte. Ehhez képest ellenkező törvényes rendelkezés hiányában minden más esetben a fizetés visszatartott részének kiutalása jogosan meg nem tagadható, miután sem a most felhívott törvény, de a helyébe lépett és a folyamatban levő fegyelmi ügyekben alkalmazandó 1936: III. t.-c. 52. és 55. szakaszaiban foglalt rendelkezéseknek sem tulajdonítható olyan értelem, mintha a felfüggesztés ténye a visszatartott járandóságokra vonatkozó igény megszűnését szükségképen maga után vonná. A fegyelmi eljárás befejezése előtt meghalt személy ilyen járandóságaira támasztott igény tehát alaptalannak nem minősül, mert az adott esetben a lemondás ténye nem vélelmezhető, a vádlott közreműködését nélkülöző bírói eljárás hiányában pedig még kevésbbé van megnyugtató alap annak megállapítására, hogy a vádlott életbenmaradása esetén hivatalvesztésre ítéltetett volna. Ily körülmények között pedig a visszatartott járandóságokra vonatkozó igény megszűnését kimondó törvényes rendelkezés, mint a hivatalvesztés jogkövetkezményének alkalmazása annál inkább indokolatlannak mutatkozik, mert nem tekinthető éppen az eljárás lefolytatásának hiányában kizártnak, hogy a bűnvádi eljárás eredménye a fegyelmi eljárás mellőzését vonta volna maga után, illetőleg a fegyelmi eljárás során a vádlott felfüggesztése megszűnt volna, amikor is az 1871: VIII. t.-c. 65. §-a a visszatartott fizetés teljes megtérítését rendeli el. annakfolytán tehát, hogy a szóbanlevő eljárások lefolytatását egyedül a vádlott halála akadályozta meg. az érvényesített igény fennállásának