Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)
AUamszolgáíati ügyek. 1—3. 3 megtagadása a méltányossággal is ellenkeznék. (1937. febr. 5. — 1632. E. H. — Kb. 8616/1936. K. sz. — Kod. 1938. évi 4. f. 114.) 3. 1912: VII. t.-c. 8. §., 1936:111. t.-c. 13. §. — Hivatalvesztésre ítélt bíró és bírósági hivatalnok felesége az 1912: VII. t.-c. 8. §-a (illetőleg most már az 1936: ül. t.-c. 13. §-a) alapján különös méltánylást érdemlő okból részére meghagyott kivételes ellátáshoz való igényét nem veszti el, ha házasságát a bíróság — a férj kizárólagos hibájából és nőtartásdíjra kötelezése mellett — utóbb fel is bontotta. Kb. A panaszos férjét a büntetőbíróság hivatalvesztésre ítélvén, a d.-i kir. ítélőtábla, mint fegyelmi bíróság, az elsőfokú ítéletnek az elítélt alkalmazott ellátási igénye tekintetében rendelkező részét, a hivatalvesztés érintetlenül hagyása mellett, akként változtatta meg — az akkor érvényben állott 1912: VII. t.-c. 8. §-ának alkalmazása mellett —, hogy a kimondott hivatalvesztés a panaszosra vonatkozólag nem jár azzal a következménnyel, amelyet a nyugdíjtörvény a szolgálat kötelékéből büntetéskép történt elbdcsátáshoz füz. A panaszost a m. kir. igazságügyminiszter, a fegyelmi bíróság ily •értelmű határozata ellenére, a meghagyott ellátás folyósítására támasztott igényével azon az alapon utasította el, hogy a panaszos igénye a meghagyott ellátásra —• szerinte — csak férje halálával nyílik meg. A miniszter határozata ellen a panaszos részéről a m. kir. közigazgatási bírósághoz intézett panasznak ez a bíróság helyet adott és annak kimondása mellett, hogy a panaszos igénye az állami ellátáshoz már férje hivatalvesztését kimondó fegyelmi bírósági ítélet jogerőre emelkedésével megnyílt, a minisztert a szóbanlevő ellátásnak ettől az időponttól kezdődő folyósítására kötelezte, figyelembevéve — egyebek között —• azt a körülményt, hogy a fegyelmi ítéletnek a panaszos feleséggel kapcsolatban megállapított méltányossági okokhoz fűződő hatása nem következhetne be akkor, ha a feleségnek méltányosságot igénylő jelenlegi helyzetére való tekintettel meghagyott ellátás nem az ítélet hatálybaléptével, hanem a férj élettartamától függő bizonytalan jövőben tétetnék folyóvá. A panaszos ellátása a bíróság ítélete értelmében folyóvá tétetvén, azt az igényjogosult csupán 1937 augusztus végéig, illetőleg a neki járó lakáspénz tekintetében 1937 október hó végéig élvezte. A miniszter ugyanis a panaszos bejelentése folytán megállapítván azt, hogy a m.-i kir. törvényszék a panaszosnak férjével kötött házasságát P. 1306/15—1936. szám alatt kelt jogerős ítéletével 1937. évi augusztus 25-én felbontotta, a panaszos részére utalványozott özvegyi nyugdíjnak megfelelő nyugdíj folyósítását a jelzett időpontoktól számítva beszüntette azzal a megokolással, hogy az említett bontó ítélet következtében a panaszos többé már nem „mint feleség", hanem csak „mint elvált nő" jöhet számításba; már pedig — a miniszter szerint — a közigazgatási bírói ítélet a panaszos nő részére házasságának fennállása folytán „mint hozzátartozónak" állapította meg 1*
