Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Rendes bíróság és közigazgatási hatóság hatásköre 153 polgári ügyekben. — Cselédügyek. 381—382. 5 órakor tartott újabb félórás szünet után este 10 óráig, vendégeskedés esetén 11—12 óráig végezte a fent megjelölt háztartási munkákat. P. J.-né ennek a megszolgált munkájának a díjazását — havi 90 pengőre értékelve azt — érvényesítette úgy a közigazgatási hatóság, mint a rendes bíróság előtt, kiemelve, hogy munkaadója többször hangoztatta, hogy ingyen munkát nem fogad el és a munkát egyszerre fogja díjazni. A cselédszerződésnek nem törvényes kelléke ugyan, hogy a bér összegét a felek előre meghatározzák, de törvényes kelléke az, hogy a felek előre megállapodjanak abban, hogy a cselédszolgálatra szerződő egyént általában, bár összegszerüleg meg nem határozott, mégis bizonyos szolgálati időhöz mért ellenérték illeti. Hogy ez érvényességi kellék, az kitűnik a házi cseléd és a gazda közötti viszony szabályozásáról szóló 1876. évi XIII. t.-c. 1. §-ából. A bérre vonatkozó előzetes megállapodást pedig nem pótolja a munkaadónak az az állítólagos ígérete, hogy a munkavállaló szolgálatait utólag díjazni fogja. A szolgálati idővel határozott viszonyban nem álló díjazás (jutalom) ugyanis nem bér és nem ad cselédbér jelleget a megszolgált háztartási munka ellenértékének a megfelelőnek vélt havi bér arányában való kiszámítás és ilyen alapon való érvényesítés. Az irányadó tényállás szerint — a fentiekre tekintettel — P. J.-né és dr. H. Gy.-né között cselédszerződés nem jött létre, annál kevésbbé, mert a szóbanforgó szerződés alapján — amely a cselédszerzödés érvényességéhez szükséges egyéb kellékeket is nélkülözi — P. J.-né a felsorolt háztartási munkákat ingyenesen tartozott végezni. Következőleg a vitás követelés nem cselédbér, hanem olyan —• szolgálatért igényelt — díjazás, amelynek, mint a közigazgatási hatóság elé nem utalt magánjogi természetű követelésnek az elbírálása, az e tekintetben irányadó általános hatásköri szabály értelmében, a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Egyébként az a nem vitás tény, hogy P. J.-né napi munkáját többszöri megszakítással végezte, amikor munkahelyéről el is távozott, már önmagában arra enged okszerű következtetést, hogy a nevezett folytonos szolgálatra, vagyis a gazda ellenőrzése alatt, állandó és minden munkaerejét igénybevevő teendők teljesítésére nem vállalt kötelezettséget. Már pedig az 1876. évi XIII. t.-c. 1. §-a értelmében csak az tekinthető cselédnek, aki magát háztartás körüli személyes és folytonos szolgálatok végzésére, egy hónapnál nem rövidebb időre, bérért kötelezte. Mindezeknél fogva ebben az ügyben a rendelkező rész értelmében (a rendes bíróság hatáskörének megállapításával. A szerk.) kellett határozni. (1938. okt. 17. — 1938. Hb. 41.) 382. 1876: XIII. t.-c. 1. §., 1907: XLV. t.-c. 1. §. — Annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy a szolgálat fejében követelt díjazás cselédbér-e, nem az a döntő, hogy a fél a szolgálatot cselédszolgálatnak minősítve, cselédbér címén érvényesíti az igényét, hanem az, hogy a szolgálat tényleg olyan szerződéses viszonynak a keretébe esik-e, amilyen viszonyt a törvény minősít gazda és cseléd közötti jogviszonynak.