Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Öröklési illeték. 11H—175. Ajándékozási illeték. 176—182, H7 179. 1920 : XXXIV. t.-c. 67. §. 2. p. — Az ajándékozási illetéknek az 1920 : XXXIV. t.-c. 07. §-ának 2. pontja alapján való helyesbítését nem lehet attól függővé tenni, hogy a megajándékozottat az ajándék elmaradása miatt terheli-e mulasztás, vagy sem. (Kb. 1378/1936. P. sz. — M. K. LVI. évf. 50.) 180. 1920: XXXIV. t.-c. 89. §. — Élők közötti ingó ajándékozás után, vagyonátruházási (ajándékozási) illetéket lehet követelni akkor is, amikor az ajándékozás az 1920 : XXXIV. t.-c. életbeléptetése előtt okirat kiállítása nélkül történt s csak az említett törvény életbeléptetése után készült olyan okirat, amely e törvény 89. §. (2) bekezdésének harmadik mondata értelmében az ajándékozásról is kiállított okiratnak tekintendő. (Közigazgatási Bíróság pénzügyi osztályának 319. számú jogegységi megállapodása. — Pod. 1939. évi 1. f. 27.) 181. 1920 : XXXIV. t.-c. 89. §. — E §-nak azt a határozmányát, mely szerint, ha az ajándékozásról valamely más jogügyletről kiállított okiratban, az ajándékozási ügyletben részes felek egyike említést tesz, ajándékozási illetéket lehet követelni, az 1920 : XXXIV. törvénycikk életbeléptét megelőzőleg szóban kötött jogügyletekre akkor sem lehet alkalmazni, ha az okirat már az 1920. évi XXXIV. törvénycikk életbeléptét követő időben keletkezett, (Kb. 7517/1936. P. ^sz. — M. K. LVI. évf. 52.) 182. 1936 : XI. t.-c. 43. §. — Az 1936 : XI. t.-c. 43. §-ának az a szabálya, amely szerint a hitbizományi birtokos jogaira és kötelességeire, amennyiben ugyanez a törvény (az 1936 : XI. törvénycikk) maga másként nem rendelkezik, a haszonélvezőre vonatkozó jogszabályok megfelelően irányadók, egyáltalán nem érintette az 1920 : XXXIV. t.-c. 77. §-ában foglalt rendelkezéseket. Kb. A panaszos elsősorban azt a felfogását nyilvánította, hogy annálfogva, mert a hitbizományi birtokelődnek a lemondása kényszerítő körülmény folyománya volt, az ajándékozási szándék hiányzott, s amiatt ajándékozási jogügyletet megállapítani nem lehet. Bár a panaszos az ebből következetesnek látszó ama kívánságának, hogy az ajándékozási illetékkövetelés teljesen mellőztessék, a panasziratában nem adott kifejezést, hanem a panaszirata III. részében csupán az értékalapnak kívánt csökkentéséből származtatott leszállítási kérelmet adott elő az egységes illetékkövetelés és abban az ajándékozási illeték tekintetében, — a fenti érvelésre meg kell jegyezni, hogy az említett nem vitás kényszerítő körülmény a lemondásnak az indoka volt, amely azonban nem zárta ki az indokból tett cselekménynek azt a célzatát, hogy a lemondónak a fia — a panaszos — a lemondás következtében megüresedő hitbizományi birtoklásba belépéssel ingyenes vagyoni előnyhöz jusson. Döntvénytár: 1939. 7