Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

98 Pénzügyi jog. Egyébként a kiszabott ajándékozási illeték tárgya nem ajándékozási szerződés, hanem — amint a panasziratból kivehetően a panaszos is felismerte — az 1920: XXXIV. törvénycikk 89. §-a, (1) bekezdésének 3. pontjában körülírt hitbizományi birtoklási átszállás. A panasziratbeli további előadás szerint, annálfogva, mert a lemondás kényszerű volt, a hitbizományi vagyonnak forma szerinti átszállása dacára valósággal a lemondó maradt a birtokos és hitbizományi vagyon lényegileg és valóságban csak a lemondó halála után fog a panaszosra átszállani, amiből a panaszos azt a további igényt származtatja, hogy illetékfizetési kötelezettsége a tulajdonképpeni és valóságos haszonélvezőnek elhalálozásáig felfüggesztessék. Ez az igény nem alapos. A lemondás és az új birtokos belépése a hitbizományi hatóság tudomásulvétele és elismerése mellett végbement. így a bemondónak a hitbizományi vagyonhoz való joga megszűnt. Az pedig, hogy a birtokutódhoz való szülői viszonyból vagy bármi más forrásból eredően a lemondott birtokelődnek a vagyonra vonatkozóan valamelyes — közömbös, hogy bárminő nagy mérvű — befolyása esetleg fennmaradt, a vagyoni jogátszállásból eredett illetékfizetési kötelezettséget nem érinti. A panaszosnak a főkifogása az ellen irányul, hogy a pénzügyi hatóját: a hitbizományi átszállást az 1920: XXXIV. törvénycikk 77. szakaszának felhívásával akként vonta illeték alá, mintha a birtokutód — a panaszos — korlátlan tulajdoni jogot szerzett volna. Ezzel szemben a panaszosnak az a jogi álláspontja, hogy csak a haszonélvezeti jogszerzés illetékszabályai alkalmazhatók a szóbanlévő átszállásra, mert — így fejti ki a panaszos — az 1936: XI. t.-c. 43. §-ának (2) bekezdése a hitbizományi birtokost kifejezetten haszonélvezőnek nyilvánította, amivel az előbb felhívott törvényhely hatályát vesztette. A bíróság nem tette magáévá ezt a felfogást. Az 1936: XI. törvénycikk 43. szakasza a hitbizományi vagyon kezelésének főszabályaként mondja ki, hogy a hitbizományi birtokos a vagyon kezelésében a hitbizomány rendeltetésének és a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelően köteles eljárni, s egyebekben jogaira és kötelességeire, amennyiben ugyanaz a törvény (az 1936: XI. t.-c.) maga másként nem rendelkezik, a haszonélvezőre vonatkozó jogszabályok megfelelően irányadók. Ezt a vagyonkezelési szabályt megelőző helyen azonban a törvény a 37. és következő szakaszaiban szabályozza a hitbizományi vagyon jogi kötöttségének a jelentőségét és pedig úgy, hogy a hitbizományi birtokos, bár csupán a. törvényszabta szűkebb körben és célok érdekében és csak a hitbizományi bíróság jóváhagyásával, de a hitbizományhoz tartozó vagyontárgyakat elidegenítheti, általában a vagyon állagát a rendes vagyonkezelés körén kívül eső módon megváltoztathatja, továbbá a hitbizományi vagyontárgyakat megterhelheti. Ezen felül a törvény a hitbizomány vagyonjogi kötöttsége megszűnésének szabályai között, a 62. szakaszban lehetővé teszi azt is, hogy a hitbizományi birtokos a hitbizo-