Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Hözadők ke%élé$é\ 147. 89 alá nem tartozó terhes illetményekre nézve. Az „adómentes" szónak ebben a pontban való használása nem helytálló, mert nem felel meg a terhes illetmények adójogi helyzetének. Ebből a két rendelkezésből nyilvánvaló a törvénynek az a célzata, hogy nem csupán a kereseti adó alá nem tartozó terhes illetmények, hanem az adómentes értékhatárt rne»- nem haladó, tehát adómentes illetmények is kivétettek a foglalás alól. Abból a körülményből, hogy a 45. §. 5., 6., 8. és 9. pontjai olyan járandóságokat, segélyeket és kereseteket vesznek ki a végrehajtás alól, amelyek a kereseti-adótörvény 3. §-a alapján állandóan adómentesek, arra i^ lehet, következtetni, hogy a törvényhozó az „adóköteles" jelző használatavai főleg az adómentes létminimumot kívánta mentesíteni a végrehajtás alól. Az 1924: IV. t.-c. 2. §-ához fűzött a) melléklet A) részének 3. pontja r2) bekezdésében felhatalmazást kapott a pénzügyminiszter arra. hogy „a pénzügyi törvényekről, utasításokról és rendeletekről hivatalos összeállításokat adhat ki és azokban az eljárási szabályokat, illetve a hatóságokat már az új szervezetnek megfelelően állíthatja be". E felhatalmazás alapján adatott ki többek között a közadók kezeléséről szóló 1925. évi 600. P. M. </.. hivatalos összeállítás, amelyben a felhatalmazás alapján anyagi jogszabályt módosítani nem lehetett. E hivatalos összeállítás 56. §-ának 1. pontja alapján a közszolgálatban és magánszolgálatban álló alkalmazottaknak „adóköteles illetményei és ellátási díjai" korlátlanul, illetve % részben lefoglalhatok. E §. 3. pontja ugyancsak külön mentesíti a foglalás alól az adó alá nem tartozó terhes illetményeket. Nyilvánvaló; hogy az 1. pont nem tágította a lefoglalható szolgálati illetményeknek a körét. Ehhez képest az 1. pontban meghatározott „adóköteles" illetmények és ellátási díjak alatt ugyanazokat az illetményeket éti ellátási díjakat kell érteni, amelyek a kereseti adó jogszabályai szerint adókötelesek. Ennek a pontnak a szövegével szószerint egyezik az 1927. évi 600. P. M. sz. hivatalos összeállítás 56. §-ának 1. pontja. Ezt a pontot módosította az 1929: XXIII. t.-c. 12. §-a, amely azonban ugyancsak az „adóköteles" illetmények és ellátási díjak lefoglalásáról szól. Ebből a jogfejlődésből az az egyedül helyes törvénymagyarázat állapítható meg, hogy a kereseti adó alól mentes illetmény vagy ellátási díj köztartozás fejében sem foglalható le. Minthogy pedig a K. K. ti. ö. 5. §-ának (1) bekezdés 9. pontja és $-ának 2. pontja alapján az évi 960, illetve havi 80 pengőt meg nem haladó szolgálati illetmény vagy nyugdíj adómentes, ennélfogva azt köztartozás fejében lefoglalni nem lehet. Indokolatlan ezzel az állásponttal szemben felmerült az az észrevétel, hogy az adómentes illetményeket élvező alkalmazottaknak, országgyűlés tagjainak és "katonatiszteknek köztartozása behajthatatlanná válik. Ugyanis áz adomnitPs' illetményt élvező alkalmazottak és a katonatisztek terhére