Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Közadók kezelésé. 147. 87 nuiiikabérviszonyból származó illetményeik, éie ellátási díjak lefoglal hatóságát. A törvény indokolása szerint ennek a kérdésnek szabályozásánál alapul vétettek az 1909: XI. t.-c. 52. §-ának és lehetőleg' a bű-ói végrehajtást eljárásnak szabályai. A §. 1. pontja szerint, a, köz- vagy magánszolgáJati alkalmazottaknak „az általános kereseti adóról szóló 1922:XXIJ1. t.-c. szerint adóköteles illetményei és ellátási díjai stb. az ezek után kivetett adók és pótlékai, járulékai fejében, továbbá a közszolgálati alkalmazottak térítniénye, pénzbírsága és pénzbüntetése fejében korlátlanul, más követelésekért azonban legfeljebb a járandóság %-a foglalható le. A törvényhozó ebben a pontban nem általában illetményekről ós ellátási díjakról szól. mint a korábbi törvényekben, hanem kifejezetten a kereseti adótörvény szerint „adóköteles" illetmények és ellátási díjak lefoglalhatóságáról szól. Nem tételezhető fel, hogy a törvényhozó az „adóköteles" szót ezúttal minden cél nélkül vette fel a törvény szövegébe, anélkül, hogy ezzel a szóval a lefoglalható illetményeket és ellátási díjakat a korábbi jogszabályoktól eltérően közelebbről meghatározni akarta volna. Ha ilyen célja nem lett volna a törvényhozónak, akkor az eddigi gyakorlatnak megfelelően ezúttal is mellőzte volna az „adóköteles" szó használatát. Megállapítható tehát, hogy az „adóköteles" szó használata nem véletlen és céltalan, hanem céltudatos. Vannak szavak, amelyekkel két fogalmat is ki lehet fejezni. Ámde az „adóköteles" szónak nincs két értelme és nem fejez ki két fogalmat, hanem az egyedüli helyes értelme az, hogy az a tárgy, amelyet „adóköteles" jelző használatával „adókötelesének minősítünk, tényleg adó alá tartozik és utána valóban adót kell fizetni. Tehát „adóköteles" illetmény alatt nem azt az illetményt kell érteni, amely általában tárgya a kereseti adónak, de azért adómentes is lehet, hanem helyesen kizárólag olyan illetményt lehet „adóköteles" jelzővel illetni, amely nemcsak tárgya a kereseti adónak, hanem amely után valóban fizetni is kell a kereseti adót. Az olyan illetmény, amely tárgya ugyan a. kereseti adónak, de amely után kivételes jogszabály alapján tényleg nem kell adót fizetni, nem „adóköteles", hanem „adómentes" illetmény. Az ilyen illetményt tehát nem lehet „adóköteles" illetménynek minősíteni, éspedig annak ellenére sem. hogy egyébként természeténél fogva tárgya, a. kereseti adónak. Kétségtelen, hogy a törvényhozó kizárólag ugyanebben az értelemben használta az „adóköteles" szót. A kereseti adótörvény 1. §-ának 3. pontja és 14. §-ának (i) bekezdése szerint általában minden szolgálati járandóság és nyugellátás a kereseti adó alapjába, tehát kereseti adó alá tartozott. Csupán a 14. -§-nak kivételeket megállapító (2) bekezdésében meghatározott hivatali vagy szolgálati kiadással terhelt járandóságok nem tartoztak a kereseti adó alapjába. Csupán ezek nem voltak tárgyai a kereseti adónak. Ehez képest az 1923: VII. t.-c. 45. §-ának 1. pontjában nem volt szükség az „adóköteles" szónak jelzőkónt való használatára, annak a kimondása céljából, hogy csak a kereseti adó alapjába, tehát kereseti adó