Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

A Hatásköri Bíróság határozatai. Ezzel szemben ifj. A. M. a rendes bíróság előtt kártérítés iránti keresetét, egyrészt a kir. kincstárnak, mint veszélyes üzem üzembentartójának a felelősségére, másrészt az állami közegeknek hivatalos eljárás közben gondatlanságból elkövetett jogellenes, kárt okozó cselekményeire alapította. Nevezett keresetének jogalapja tehát lényegileg nem a katonai szolgálatban állás es pusztán a bekövetkezett sérülés, hanem az eljárt állami közegek vétkes cselekménye. Az államot a közegeinek vétkes cselekményéért terhelő kártérítési felelősség alapja pedig a kárt okozó tilos cselekmény, a kárt okozó személy egyéni vétkessége. Bíróságaink gyakorlatában — 1869. év óta is. amidőn az ugyanez évi IV. t.-c. a bíráskodást a közigazgatástól elválasztotta — állandóan alkalmazott jogszabály az, hogy az államkincstár az általános magánjog szabályai szerint tartozik felelősséggel azérl a kárért, amelyet az állami közeg hivatalos eljárásában másnak a vagyonában, szándékosan vagy vétkes gondatlanságból okozott. Az ily kártérítési követelés elbírálása pedig a Hatásköri Bíróság állandó gyakorlata szerint — ha csak kifejezett eltérő, megszorító vagy kizáró törvényes rendelkezés nincs — a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. A fentiek alapján tehát azt a kérdést, hogy ifj. A. M.-nak az államot a közegeiért terhel,, kártérítési felelősségre alapított kártérítési követelése azonos-e a m. kir. honvédelmi miniszter által elbírált azzal az igénnyel, amely a nevezettet az 1929. évi XV. t.-C, illetőleg a/. 1921. évi KXXIL t.-c. alapján megilleti és így az ügyazonosság fennforog-e, tagadólag kellett eldönteni. De tagadó értelemben kellett eldönteni azért is, mert a katona az államinál csak a katonai szolgálati jogviszony szempontjából kerül közjogi jogviszonyba, de egyébként magánjogi jogalanyiságát nem veszti el. Következőleg a katonai szolgálatra tekintet nélkül és attól függetlenül jogot keletkeztető tényekből (minők pl. szerződés, tilos cselekmény stb.) a/, állammal szemben létesült jogviszony már nem közjogi, hanem magánjogi jogviszony. .Más szóval: azok a magánjogi jogcímen alapuló igények, amelyek a katonai szolgálatot teljesítő egyént erre a szolgálatra tekintet nélkül illetik meg. jogi természetüket nem vesztik el és közjogi jellegű igényre pusztán a katonai szolgálat fényéből kifolyóan át nem változnak. Ifj. A. M.-nak a/, államot a hivatalos eljárásban lévő közegeinek vétkes cselekményeiért terhelő kártérítési felelősségen alapuló követelése tehát az 1929. évi XV. t.-c. illetőleg az 1921. évi XXXII. t.-c. 3. és 23. §-a alapján érvényesíthető igénnyel azonos jogalapon nyugvó, vagyis közjogi jogviszonyból származó igénynek nem tekinthetői, annak ellenére sem. hogy a kárt okozó vétkes cselekmény bekövetkeztén', véletlenül a katonai szol" gálal teljesítése adott alkalmat. A kifejtettek szerint tehát a kereseti követelés és a m. kir. honvédelmi miniszter 512.966/10—1935. számú rendeletével elbírált igény tekinte-