Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

Rendes bíróság és köziguzqatási hatóság hatásköre polgári ügyekben. 71 Közszolgálati jogviszony. 346. katonai szolgálatot teljesítő személynek a vagyonában, szándékosan vagy vétkes gondatlanságból okozott, az államkincstár az általános magánjog szabályai szerint, — tehát rendes bírói úton — tartozik felelősséggel. Hb. A hatásköri összeütközésként felterjesztett ennek az ügynek a lényege az, hogy egyfelől a m. kir. honvédelmi miniszter, mint közigazgatási hatóság 512.966/10—1935. számú rendeletével ifj. A. M. tényleges szolgálatot teljesítő címzetes őrvezetőt — aki tényleges szolgálatának tartama alatt 1935. évi augusztus hó 16. napján a lő- és fegyvertiszt raktárában végzett céltáblajavítási munkája közben talált és általa fel nem ismert kézigránát-gyutacs felrobbanása következtében megsérült — rokkantnak, minden népfelkelési szolgálatra alkalmatlannak osztályozta és minden ellátási igény nélkül elbocsátotta. Másfelől a d.-i kir. törvényszék, mint rendes bíróság P. 3814/1937/23. számú ítéletével a m. kir. kincstárt ifj. A. M. javára, a fenti baleset folytán a nevezettet ért kár megtérítésekép 1935. évi október hó 1. napjától havi 50 pengő életjáradék megfizetésére kötelezte. Az 1907. évi LXí. t.-c. 7. §. 1. bekezdésének 1—5. pontjában foglalt rendelkezések értelmében mindennemű hatásköri összeütközésnek elengedhetetlen előfeltétele az ügyazonosság. Az ügyazonosság pedig a feleknek, a vitás jognak és az eljárás tárgyának azonosságát tételezi fel. amely feltételeknek együttesen kell fennforogniok. A fentiekre tekintettel a Hatásköri Bíróságnak elsősorban azt a kérdést kellett eldöntenie, hogy egyfelől a m. kir. honvédelmi miniszter által elbírált igény, másfelől a rendes bíróság előtt érvényesített követelés tekintetében az ügyazonosság fennforog-e vagy sem. Ezt a kérdést a Hatásköri Bíróság tagadó értelemben döntötte el. A katonai illetmény, illetőleg ellátás iránti igény alapja a katona és az állam között keletkezett — közjogi természetű — szolgálati jogviszony, vagyis úgy az illetmény, mint a/, ellátás-természetű igény a katonát ebbeli szolgálati jogviszonyára tekintettel, a magánjog szabályaitól függetlenül illeti meg. A Hatásköri Bíróság állandó gyakorlata szerint a katonai személyt a szolgálati jogviszonyból kifolyóan az állam, illetőleg alkalmazottai vétkességétől függetlenül ért baleset folytán előálott vagyoni hátránynak, vagyis a m. kir. kincstárral szemben a vétlen felelősségre alapítható kárnak a megtérítése — a polgári keresőképtelenségre is figyelemmel — az 1929. évi XV. t.-c. 1. §-a szerint alkalmazandó 1921. XXXII. t.-c. 3. §-ának b) pontja, 10. §-ának 6. és 7. bekezdése, valamint az 1929. évi XV. t.-c. 1. S-ának 13. bekezdése és az 11121. évi XXXII. t.-c. 23. §-a élteimében, mint katonai ellátási igény nyert szabályozást. (1935. Hl). 24.. 11)36. Hb. 44.. 1937. Hb. 52.) A m. kii-, honvédelmi miniszter ifj. A. M. igényét a fentiekre és az 1929. évi XV. t.-c. 3. §-ára tekintettel, mint katonai ellátási igényt bírálta el. Az elbírált igény tehát ifj. A. M.-t csak a katonai szolgálati jogviszonya alapján és csak attól függően, tehát közjogi alapon illethette volna meg.