Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

162 Büntetőjog. ságáról természetesen nem lehet beszélni, de nem lehet szó a „csendőrség egyik része" sérelmére elkövetett rágalmazás vétségéről sem; mert a „csendőrség egyik része" alatt a csendőrségnek valamely szervezetét (pl. járőr) vagy intézményét (pl. kórház) kell érteni. Egy, a vádbeli eset alkalmával szolgálatot nem teljesített esendői-főhadnagy személye tehát a „csendőrség egy része" jogi fogalma alá nem vonható. Ha tehát a vádbeli rágalmazás nem felhatalmazásra üldözendő, azt kell vizsgálni, hogy a bűnvádi eljárás megindításának alapjául szolgálható magánindítvány megadatott-e? E részben is helyes az alsófokú bíróságok álláspontja. (1938. évi január hó 12. napján. — B. I. 4781/937.) 430. Bv. 13., 16. §., Bv. 19. §. — Ha a vádlottársak közül csak egyik vádlott kérte a valóság bizonyítását, annak eredményét nem lehet figyelembe venni ama vádlottnak javára, aki nem kérte a valóság bizonyítását. — Ezt a §-t csak viszonvád esetélten lehet alkalmazni. K. A kir. ítélőtábla ítélete ellen semmisségi panaszt jelentettek be Gy. György és L. Lajos vádlottak és védőik a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján a bűnösség megállapítása miatt. Az írásbeli indokolás szerint a vádlottak és védőik azért tartják sérelmesnek a vádlottak bűnösségének a megállapítását, mert a vádbeli tényállítások valóságának bizonyítása reájuk nézve sikerre] járt. L. Lajos vádlott azt is vitatta, hogy bár az ő ügyére a valóság bizonyítása nem lett elrendelve, az ügyek összefüggése alapján, s mert a vádlottársa Gy. György indítványára elrendelt és foganatosított valóság bizonyításának eredménye az ítélkező bíróság előtt ismeretessé vált, — az kihat az ő ügyére is. Vitatta továbbá azt is, hogy ő a terhére vádbatett sajtónyilatkozatot, a főmagánvádló részéről közzétett s őt megrágalmazó sajtóközleményre a megjelenést követő második napon válaszként írta, — így nyomban viszonzott kölcsönös rágalmazás vétsége folytán a Bv. 19. §-a értelmében kölcsönös beszámításnak van helye, — s ezen a címen őt a vád alól fel kell menteni. A semmisségi panaszok nem alaposak. Minden vonatkozásban helyesnek fogadta el a kir. ítélőtáblának azt a döntését, hogy L. Lajos vádlott javára a Gy. György vádlott indítványára elrendelt valóság bizonyításának eredményét figyelembe venni nem lehet. A L. Lajos vádlott terhére vádbatett sajtóközlemény ugyanis büntetőjogi szempontból teljesen önálló, — az csak akként függ össze vádlottársának cikkével, hogy annak tartalmára utal. Ez a körülmény azonban a büntetőjogi felelősséget nem teszi egységessé, azt mindkét vádlottra nézve külön kell elbírálni. L. Lajos vádlott nem kívánta a valóság bizonyítását, — ennek folytán a Bv. 13. §-ának kifejezett rendelkezése értelmében az ő javára a valóság bizonyítása el sem volt rendelhető. Annak a védekezésnek pedig, hogy a most kifejtettek ellenére azért kell a másik vádlott javára elrendelt valóság- bizonyításának eredményét az ő érdekében is figyelembe venni, mert ez az eredmény a bíróság előtt amúgy is ismeretessé, köztudomásúvá váll. nincs elfogadható jogi alapjp. A ágalmazás vétsége ugyanis