Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

Rágalmazás. $25—427 159 semmisíteni és a vádlott cselekményét a sajtóközlemények számára figyelemmel három rendbeli, szerzői minőségben, sajtó útján elkövetett, rágalmazás vétségének kellett minősíteni, úgy amint azt annak idején az elsőbíróság- is helyesen minősítette. évi február hó 10. napján. — B. I. 5873/1936.) 427. Bv. 1., 2., 16. §., St. 39. §., Bp. 436. §. — Rágalmazást képez az az állítás, hogy valaki hivatásos álláskijáró. — Val<Wii>bizonyítása, — Nem vagyoni kár. K. A védelem által a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett panasznak jogi indoka az, hogy a valóság bizonyítást nyert és így bűncselekmény hiányában a vádlott felmentendő lett volna. Itt megemlíti a kir. Kúria, hogy miután a védelem a Bp. 385. §. 1. c) pontjára alapított panaszt is azért jelentette be, mert a valóság bizonyítása sikerült, — a Bp. 385. §. 1. c) pontjára hivatkozással bejelentett panaszt is a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapítottnak vette, mert a valóság bizonyítása nem büntethetőséget, hanem bűnösséget kizáró ok. A valóság- bizonyítása azonban a vádlottnak nem sikerült. Az inkriminált cikknek lényege az, hogy a főmagánvádló hivatásos álláskijáró, aki dr. Z. Zoltánnal állásszerző üzemet tart fenn, titokzatos utakon, módokon, rejtelmes összeköttetések révén fix tarifával dolgozik. Ennek a tényállásnak valóságát azonban nem bizonyítja az a beigazoltnak vett tény, hogy a főmagánvádló egy egyénnek ellenszolgáltatásért igyekezett állást szerezni, mert egyetlen eset a cikkben említett iparszerűségre mutató állandó tevékenység jogi fogalmától távol áll. De nincs alapja a. cikkben foglalt ama tényállításnak sem, hogy a főmagánvádlót a rendőrség hetek óta hiába keresi, mert a beszerzett adatok szerint a főmagánvádlónak ugyan gyakran változtatott, de mindig bejelentett lakásai voltak. Nem találta alaposnak a m. kir. Kúria a minősítés kérdésében bejelentett panaszt sem, mert az idézett kitételek valóság esetén legalább is közmegvetést felkeltő tényállítások, tekintettel arra, hogy azok a főmagánvádlónak súlyosan kifogásolható módon folytatott jogtalan pénzszerző „üzemére" mutatnak. A cselekmény tehát nem becsületsértés, hanem rágalmazás vétsége. Törvényszerűnek ítélte a m. kir. Kúria a nem vagyoni kár megítélésére vonatkozó ítéleti rendelkezést is, mert a főmagánvádlónak nyilvános kipellengérezése folytán, a főmagánvádló társadalmi állására is tekintettel elfogadható a kir. ítélőtáblának az a jogi döntése, hogy a hírlapi közlemény a főmagánvádlónak társadalmi megbecsülését érintő visszahatással is járt. A nem vagyoni kár megítélése tehát a méltányosságnak megfelel (St. 39. §.). A bíróságnak e kérdésben elfoglalt álláspontját nem befolyásolhatják a védelem által bemutatott ítéletek, amelyek szerint a főmagánvádló az elmebetegség határán álló paranoidos psychopathias egyéniség, mert a bemutatás a kir. Kúrián történt, azokat tehát a Bp. 436. §-a értelmében figyelembe venni nem lehet, Különben is a védelem által a mai tár-