Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

lto Büntetőjog. gyaláson ismételten kiemelt ez a körülmény a tornácán vádlót ért támadás súlyát nem enyhíti, sőt annak folytán a förnagánvádló nagyobb kíméletre tarthatott volna számot. Az alsóbíróságok által felhozott bünösségi körülmények mellett s arra is figyelemmel, hogy a vádlott tényállításai tekintetében némi bizonyítékot szolgáltatott, a kir. Kúria ném talált indokot a II. Bn. 4. §-ának mellőzésére. Az e szakasz alapján kiszabott pénzbüntetés különben is egyenértékű a fogházbüntetéssel. Az alaptalan panaszok a Bpn. 36. §-ához képest utasíttattak el. (1937. évi december hó 1. napján. — B. I. 3510/937.) 428. Bv. 2. §. — Nyomozati jelentésben foglalt állítások elbírálása rágalmazás szempontjából. K. A kir. ítélőtábla ítélete ellen özv. R. Róbertné sértett a Bp. 385. >. 1. c) pontja alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert a jogos védelemnek nem büntethető túlhágása a vádlott javára tévesen állapíttatott meg: a védő pedig a Bp. 385. §. I. e) pontjára hivatkozással azértw mert nem ..jogos védelem", hanem annak csupán ..nem büntethető túlhágása" állapíttatott meg. A védő semmisségi panaszát a törvény kizárja, mert az a bejelentés tartalma szerint az ítélet indokolása ellen irányul, már pedig' a Bp. 382. és 428. §-ainak egybevetett értelme szerint, ez ellen semmisségi panasz nem érvényesíthető. A sértett semmisségi panaszának érdemi elbírálása kapcsán, a kir.. Kúria hivatalból (II. Bn. 33. §. első bek.) észlelte, hogy a kir. ítélőtábla, ítéletének indokolásában tévesen utal a vádlottnak a fellebbviteli főtárgyaláson tett nyilatkozatának tartalmára olyan értelemben, mintha abban az a helyzet, melyben a néhai sértettet a vádlott lövése érte. akként lenne leírva, hogy a sértett nem a vádlott felé irányítva és nem lövésre kész helyzetben tartotta fegyverét s minthogy ennek következtében az idevonatkozóan megállapított tényállásrészlet iratellenes, azt a kir. Kúria a vádlott szóbanforgó nyilatkozatának megfelelően akként helyesbíti, hogy az ülő helyzetben levő sértett a meglövetése pillanatában a fegyverét a vádlott felé irányítva, lövésre .,kész" állapotban tartotta. Az ekként helyesbített tényállás alapul vétele mellett pedig a kir. Kúria a sértett panaszát alaptalannak találta. A sértettnek abban a magatartásában ugyanis, hogy az őt jobb oldala felől megközelítő vadőr többszörös felszólítása után a fegyverét el nem dobta, sőt az ötödik felszólítás után úgy, ahogy a földön ült, fegyverét lövésre kész állapotban tartva, annak csövét célzás nélkül a vádlott vadőr felé fordította, az ennek életét közvetlenül fenyegető veszély nem csak a vádlott szubjektív hite szerint, de a valóságban is világosan felismerhető. Felhúzott ravaszú, tehát lövésre készen tartott fegyverből, 13 lépés távolságban levő céltárgyra célzás nélkül is lehet sikeres lövést leadni s maga a célzás és tüzelés is csupán egyetlen mozdulatába kerül a lövésre ekként felkészült embernek.