Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

Okirathamisítás. 4 ÍJ—116. 147 2. védő pedig a B. P. 385. $ 1. a) pontja alapján, a bűnösség megál­lapítása miatt. Védő a mai tárgyaláson panasza jogi indokolásául azt hozta fel, hogy vádlott cselekménye azért uem bűncselekmény, mert hiányzik abból a Btkv. 401. §-ának egyik lényeges alkateíeme, a bizonyításra való felhasználás, mert vádlottnak az a ténye hogy a nagyszüleitől ellopott s általa meghami­sított takarékkönyvet ugyan arra a helyre, ahonnan ellopta, visszacsem­pészte, a bizonyításra való felhasználás jogi fogalmát nem meríti ki. A kir. ítélőtábla által valónak elfogadott s e helyütt irányadó tény­állás szerint vádlott a távollevő nagyszülei lakásába álkulcs használatával behatolva, többek között ellopta, a szekrényben elhelyezve volt, a Buda­pest székesfővárosi községi takarékpénztár r. t. által 3229/1934. szám alatt 1936. évi február 10-iki állapot szerint 1050 P betéti összegről szóló Gy. Gyula, nevére kiállított takarékpénztári könyvecskét, s azután, az erre el­helyezett betétből, három alkalommal, összesen 1045 Pengőt kivett s a kivé­teleket feltüntető bejegyzéseket oxálsávval eltüntetve, a tartalmának ilyen módon történt megváltoztatásával meghamisított takarékpénztári könyvecs­két a szekrénybe visszahelyezte. Ezt a tényállást a m. kir. Kúria, a II. Bn. 33. §. első bekezdéséhez ké­pest, azzal egészítette ki, hogy Gy. Gyuláné főtárgyalási vallomása és a takarékbetétkönyv tartalma alapján megállapította, hogy a nyaralásból ha­zatért Gy. Gyuláék, a szekrényben a rendes helyen levő takarékbetétköny­vet megtekintve, gyanúsnak találták s ezért elmenve a takarékpénztárba, azt ott benyújtották, amire azt a felvilágosítást kapták, hogy az 1050 P betét­ből 1045 P ki lett véve. A takarékpénztár azután a betétkönyv 5-ik oldalá­nak jobb szélére, bélyegzővel és aláírással ellátottan reávezette azt a meg­állapítást, hogy a betétből, három alkalommal, összesen 1045 P ki lett véve. Ezekből a tényekből, a m. kir. Kúria megítélése szerint, a kir. ítélő­tábla helyes okfejtéssel vont következtetést arra. hogy a cselekmény a Btkv. 401. §-ában meghatározott magánokirathamisítás összes tényálladéki elemeket felöleli, jelesen, hogy a takarékbetétkönyvnek bizonyításra való felhasználása is megtörtént. Vádlott a takarékbetétkönyvet nyilvánvalóan azért hamisította meg, hogy az 1045 pengőnek kivételét elpalástolja, az pedig, hogy Gy. Gyula továbbra is abban a most már téves hitben élhessen, hogy a betétkönyvön alapuló jogai változatlanul — tehát a kivett 1045 pengőt illetően is — fenn­állanak, vádlottnak, a meghamisított betétkönyvet az eredeti helyére való visszatevési ténykedése folytán vált lehetővé. Vádlott tehát az általa meghamisított takarékbetétkönyvet már ezen ténykedése által annak bizonyítására használta fel, hogy Gy. Gyulának, a kivett 1045 pengőre vonatkozóan is, követelési joga a takarékpénztárral szemben fennáll, s így vádlottnak említett ténykedése és cselekvősége, amely szerint a takarékpénztári betétkönyvet a sértettek szekrényébe visz­szahelyezte — a Btkv. 401. §-ában megkívánt használat fogalmának már önmagában teljes mértékben megfelel. 10*

Next

/
Thumbnails
Contents