Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

148 Büntetőjog. Azonban az adott esetben Gy. Gyula sértett ezután a betétkönyvet a takarékpénztárnál be is nyújtotta s a takarékpénztár abban a kivételek megállapítását tartalmazó bejegyzést is eszközölt, amiből következik, hogy a betétkönyv a takarékpénztárnál is bizonyításul felhasználtatott, amely használatért a vádlott — mint közvetett tettes — büntetőjogilag felelős. Nem tévedtek tehát az elsőfokú bíróságok, amikor vádlottnak a magánokirathamisítás bűntettében való bűnösségét megállapították, mién is védőnek semmisségi panaszát, mint alaptalant, a Bpn. 36. §-ának első bekezdéséin1/, képest elutasítani kellett. (1937. évi november hó 29. napján. — B. III. 2452/937.) Hivatali és ügyvédi bűntettek. 417. Btk. 479. §. — Hivatali titok megsértése. — Ezt a cselekményt követi el az, aki a kézbesítés végett kezébe jutott kerekéét tartalmát, tudva, hogy az hivatali titok, a sértett ártalmára a kézbesítő felettesével közli. K. Semmisségi panaszt jelentett be vádlott és védője a Bp. 385. §. I. a) pontja alapján a bűnösség megállapítása miatt, mert a vádlott által elkövetett cselekmény nem bűncselekmény. Vádlott ugyanis a kézbesítés végett kezéhez jutott keresetlevél tartalmát nem „mással'1, hanem másnak nem tekinthető felettesével, a járási főszolgabíróval közölte, ez pedig hivatali és erkölcsi kötelessége volt. Azért sincs bűncselekmény a semmisségi panasz indokolása szerint, mert mindazt, amit vádlott a főszolgabíróval közölt, már a kereset kikézbesítése, előtt mindenki tudta a faluban, tehát nem volt titok. Egyébként pedig a keresetlevél nem borítékba zárva, hanem nyíltan érkezett és így a vádlott nem tudhatta, hogy annak tartalma hivatali titok. A semmisségi panaszok alaptalanok. Vádlottnak az irányadó tényállásban megállapított az a cselekménye, hogy a kézbesítés végett kezéhez jutott keresetlevél tartalmát, tudva, hogy a/ hivatali titok, sértett ártalmára a főszolgabíróval közölte, — az alsófokú bírói ítéletekben helyesen kifejtett okokból hiánytalanul magában foglalja a Btk. 479. §-ában meghatározott vétségnek összes alkotó elemeit. Az a körülmény, hogy vádlott a keresetlevél tartalmát nem magánszeméllyel, hanem főnökével, a járási főszolgabíróval közölte, cselekményét nem menti. Az alsó fokú bíróságokkal egyezően ugyanis a kir. Kúriának is az az álláspontja, hogy vádlott hivatali kötelessége kimerült azzal, hogy a keresetlevelet a címzett dr. L. Lajosnak kézbesítette. A keresetlevél elolvasása, lemásolása és a járási főszolgabíróval való közlése már nem tartozott hivatali munkakörébe. Akkor tehát, amikor a főszolgabírónak felhívás nélkül, önszántából elmondotta, hogy dr. L. Lajos sértett ellen milyen tartalmú keresetet adtak be. nem hivatalos jelentést tett, hanem hivatalos érintkezés közben magántermészetű beszélgetést folytatott. Már pedig ma-