Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

Ko ;</(i\:t/ai<r;i ]óg. telese alatt meghozott határozatok érvénytelenek, annyiban tesz kivételt, hogy a rendes bíróságok szünetelésének ideje alatt felbontott házasság megszűnik, ha a felek valamelyike e rendelet életbelépésének napjáig új házasságot kötött. A rendelet, amely a Budapesti Közlönyben 1919, évi augusztus hó 20-án hirdettetett ki. 18. §-ának rendelkezése értelmében kihirdetér sének napján lépeti életbe. A panaszos néhai férjével 1919. évi augusztus hó 21-én, vagyis az idézett rendelet, életbelépése utáni napon kötött házasságot. A rendelet idézett 4 §-a tehát ez esetben nem alkalmazható, minek következményeként a panaszosnak néhai férjével megkötött házassága, a néhai férjének F. J.-val korábban megkötött és a felbontó határozat érvénytelensége folytán továbbra is fennálló érvényes házassága miatt az .1894. évi XXXI. t.-c. 12. és 4."). §-ai értelmében semmis. Ugyanezen törvény 46. §-ának 2. bekezdése értelmében pedig a semmis házasságot megszűnése után úgy kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna. Tény. hogy a mindkét házastárs vagy azok egyike által jóhiszeműen, a/, érvénytelenség okának ismerete nélkül megkötött semmis házasság ívéltházasság)-hoz is fűz némely vonatkozásban a magyar jogrendszer ugyanolyan jogi hatásokat, mint az érvényes házassághoz. így a m. kir. Kúria egyik elvi jelentőségű határozata szerint a- vélt házassághói származott gyermekek ugyanúgy örökölnek, mint az érvényes házasságból származó gyermekek. Ugyancsak a m. kii-. Kúria egy másik határozata szerint a vélt házasságnak a házassági vagyonjogok szempontjából a jóhiszemű házastársra nézve ugyanaz a hatálya van. mint az érvényes házasságnak. A panaszos özvegyi nyugdíjigényének megállapításánál azonban az a körülmény, hogy a semmis házasság megkötésénél a felek, avagy azok egyike jóhiszeműen járt-e el és hogy vélt házasság esete forog-e fenn, figyelembe nem vehető. A hivatásos katonai személyek özvegyeinek ellátását ugyanis az 1921. évi XXXII. t.-c. szabályozza és ezek özvegyi nyugdíjhoz való igényének elbírálásánál kizárólag e törvény és illetve az ezt módosító jogszabályok rendelkezései az irányadók. Kétségtelen viszont, hogy e törvény és az ezt módosító jogszabályok rendelkezései értelmében az özvegyi ellátáshoz való igény csak az érvényes házasságra alapítható. Ha ugyanis a törvény a semmis, habár jóhiszeműen is megkötött házasság (vélt házasság) alapján a uő részére özvegyi nyugdíjat kívánt volna biztosítani, úgy ez iránt kifejezetten rendelkezett volna, amint ez a nevelési járulék szabályozásánál meg is teszi, amidőn az 52. §. 2. bekezdésében akként rendelkezik, hogy a nevelési járulékra való igényt az a körülmény, hogy a szülők házasságát érvénytelenné nyilvánították, nem érinti. A törvény ily kifejezett rendelkezésének hiányában a panaszosnak, a néhai férjéve] megkötött semmis házasság alapján, tekintet nélkül árra, hogj a házasságot a felek jóhiszeműen kötötték-e meg. vagy sem. az idézett törvényes rendelkezések értelmében özvegyi nyugdíjra igénye nincs és ezért a panasznak helyet adni nem lehetett. A panasziratban felhozott méltányos szempontokat a bíróság, miután