Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

130 Büntetőjog. ütköznék különösebb nehézségbe. Addig időzött ennél a gondolatnál és addig latolgatta a különböző eshetőségekeit, míg végül elhatározásra jutott. Elhatározta, hogy másnap elmegy sértett telepére, kilesi, amikor egyedül lesz, bemegy, — az irodahelyiség mögött elhelyezett gömbvasak egyikét magához veszi, az irodahelyiségben sértettel alkuba bocsátkozik, — a gömbvassal váratlanul fejbeüti és addig üti, amíg meg nem hal. Majd pénzét és értéktárgyait magához véve, elmenekül. Ez az elhatározás könnyített vádlott pénzgondjain annyira, hogy éjjel 12 órakor nyugodt álomba merült. Reggel 8 órakor ébredt. Elment sértett ócskavastelepére, ahova délelőtt 3^12 óra tájban ért. Belesett a kerítésen, de látta, hogy sértett kifutója a telepen dolgozik. Félóráig még a telep körül leskelődött, de mivel a kifutó még mindig nem távozott el, a város belső része felé vette útját, céltalanul kódorgott, — majd ^4 óra tájban újból visszatért a telephez. Benézett a kapun a kifutót sehol sem látta. Bement a telepre az irodahelyiség mögött felhalmozott gömbvasak közül egyet magához véve, az irodahelyiségbe lépett és a széken ülő sértettől megkérdezte, hogy van-e olyan vas eladó, mint a kezében tartott gömbvas? Majd a választ be sem várva, a gömbvassal nagyot ütött a sértett fejére és az ütlegelést mindaddig folytatta, míg a sértettben életét sejtett. Amikor a sértett már nem adott életjelt magáról, pénzét és értéktárgyait magához vette és elmenekült. Ebből a tényállásból látható, hogy P. Pál vádlott felindulástól ment nyugodt lelkiállapotban, az eshetőségek beható > mérlegelése után határozta el sértett megölését. Elhatározása annyira szilárd volt, hogy zavartalan alvással töltött éjszaka után és akkor is kitartott mellette, amikor a helyszínére érve látta, hogy sértett nincs egyedül és így tervének megvalósításával, várnia kell. A várakozás izgalmas órái sem tudták elhatározásában megingatni, hanem, amint a helyzet szándékának végrehajtására alkalmassá vált, habozás nélkül nyomban behatolt a telepre és megölte sértettet.úgy, ahogyan előre kitervelte. Bizonyos tehát, hogy vádlott ölési szándékát előre megfontolta és így nem tévedtek az alsófokú bíróságok, amidőn ölési cselekményét szándékos emberölés bűntette helyett gyilkosság bűntettének minősítették. Ezért a vádlott és védője semmisségi panaszának a Bp. 385. §. 1. b) pontja címén bejelentett részét mint alaptalan perorvoslatot a Bpn. 36. §-ának első bekezdése értelmében el kellett utasítani. Ami a büntetés mértékét illeti, a kir. Kúria a kir. ítélőtábla ítéletében súlyosítóul felhozott körülményeket az ott kifejtett okokból a maga részéről is súlyosítókként mérlegelte. Ellenben nem fogadta el enyhítőnek a vádlott ethikai fogyatékosságát, mert az orvosszakértők előtt tett ama kijelentéséből, hogy tettéért kötelet érdemel, nyilvánvaló, hogy a terhére megállapított bűncselekmények erkölcsi értékét helyesen ítéli meg. Minthogy ekként a bűnösség fokára befolyással bíró körülmények mind súlyosítók, míg enyhítő egy sincs, a Btk. 91. §-ának és még inkább 92. §-ának alkalmazására a törvényes alap hiányzik. Minthogy pedig a Btk. 92. vagy 91. §-ának alkalmazása nélkül a kiszabott halálbüntetés enyhítésére törvényes lehetőség nincsen, a büntetés mértékének kérdésében vádlott javára bejelentett pa-