Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

Az ember élete elleni bűncselekinén,t/ek. 397—398. 131 naszrészeket mint alaptalan perorvoslatokat a Bpn. 36. §-ának első bekezdése értelmében ugyancsak el kellett utasítani. (1937. évi november hó 30. napján. — B. III. 2633/937.) 398. Btk. 278., 279., 89. §. — Gyilkosság és szándékos emberölés elhatárolása. — Bünösségi körülmények mérlegelése. K. A kir. főügyésznek a vádtól eltérő minősítés miatt bejelentett panasza azért alaptalan, mert a kir. ítélőtábla az általa megállapított tényekből ítélete vonatkozó okfejtése alapján helyesen következtetett arra, hogy & vádlottnál hiányzott az ölési szándéknak a higgadt és nyugodt megfonto'ísa. A vádlottat ugyanis a benne már korábban felvetődött ölési gondolat állandóan nem foglalkoztatta, akarattá ez nála csak az utolsó estén vált. amikor a sértett megtagadta annak a kérésének teljesítését, hogy a másnapi vásáron való vásárlás céljára neki pénzt adjon. A kérelem megtagadását kiváltó ölési szándéknak a keletkezésétől pedig a kivitelig a kir. ítélőtáblának megállapítása szerint csak tíz percnyi idő telt el. Ez alatt készítette elő vádlott a kötélből a hurkot s várta felindultan az istállóban az árnyékszékről kijövő sértettet, hogy a hurokkal megfojtsa. Ebben az izgalmi állapotban azonban ilyen rövid idő alatt a vádlott ölési szándéka a cselekmény egész jelentőségét átfogó és következményeit belátó elhatározássá nem érlelődhetett. Nem tévedett tehát a kir. ítélőtábla abban, hogy a vádlott ölési cselekménye nem gyilkosság, hanem szándékos emberölés. A védőnek a II. Bn. 28. §-ára való utalással bejelentett panasza viszont azért alaptalan, mert a vádlott cselekményének beszámítását mi sem enyhíti. , Tévesen értékelték enyhítő körülménynek az alsóbíróságok a vádlott családos állapotát, mert hiszen a sértett tartotta el adományaival és vagyona átruházásával a vádlottat és családját, a vádlott családjának megélhetése tehát nem, hanem csak a vádlott kapzsisága motiválta a bűncselekmény elkövetését, másrészt pedig, mert a legenyhébb büntetés kiszabása esetében sem juthat a vádlott olyan helyzetbe, hogy gyermekei felneveléséről gondoskodhassék. A családos állapot ennélfogva semmiféle vonatkozásban nem lehet befolyással a vádlott bűnösségének fokára. Egyéb enyhítő ok pedig nincs azzal a súlyosítóval szemben, hogy a vádlott a jótevőjét ölte meg orvul. így a vádlott a büntetésnek a Btk. 91. §-ával való enyhítésére számot nem tarthat. (1937. évi november hó 29-én. — B. III. 2975/937.) 399. Btk. 279., 75. §. — Következtetés az eszköz használatából a szándék fokára. K. Helyes ugyan a kir. ítélőtáblának az a jogi álláspontja, amely szerint, a szúrás eszközének a jelen tényállás szerinti nagyságából, a szúrás helyéből és erejéből általában a tettes ölési szándékára lehet és kell is következtetést vonni. 9*